Bueszke Sas
Veled én nem félnék,
Barmerre elszallnék.
Ott fenn a kék égen egyedül õt nézem,
Fenséges latvany a hatalmas sasmadar.
Fénylõ kék szarnyaval, késéles csõrével,
Gyönyörû testével dalolva hiv.
Szeretném megkérni, legyen a testvérem,
Tanitson repülni, oly régi a vagy.
Hangom tan meghallja, vagyam tan meghatja,
Neki még elhinném, hogy van még remény.
Emberi testem lehuz, a földön tart,
Nem enged felszallni hozza.
Veled én nem félnék,Barmerre elszallnék,
A sorsom ó, légy te!
Testemtõl megvalnék,
Lelkedbe költöznék,
Sorsom, a sorsom.
Jelképe mindennek, kezdetnek és végnek,
Kit szabadnak hisznek, szarnyal az égben!
Ha én elrepülnék, mar nem is szenvednék,
Sirnatok utanam, késõ, mar késõ.,
A sorsom, a sorsom, A sorsom a sorsod.
Águila Orgullosa
Contigo no tendría miedo,
Donde sea que vuele.
Allá arriba en el cielo azul, solo la observo a ella,
Una majestuosa vista del poderoso águila.
Con sus brillantes alas azules, su afilado pico,
Con su hermoso cuerpo cantando su canción.
Quisiera pedirte que seas mi hermana,
Que me enseñes a volar, tan antiguo es el deseo.
Mi voz puede escucharla, mi alma puede sentirlo,
Aún creería en ella, que hay esperanza.
Mi cuerpo humano me retiene en la tierra,
No me permite elevarme hacia ella.
Contigo no tendría miedo, donde sea que vuele,
¡Oh destino, sé tú!
Me liberaría de mi cuerpo,
Me trasladaría a tu espíritu,
Mi destino, mi destino.
Símbolo de todo, principio y fin,
Aquellos que se creen libres, vuelan en el cielo.
Si yo volara lejos, ya no sufriría más,
Llorarían por mí, tarde, ya es tarde.
Mi destino, mi destino, mi destino es tu destino.