Egek Fele Kialtottam
Soha nem lattam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam at, éjszakaimat.
Hinarszalak huztak le a mélybe,
Önmagam allitottam félre.
Zart ajtókat nyitottam ki masnak,
Nem hivtak baratnak, és nem hivtak tarsnak,
A lenyugvó nap mindig mashol ért,
Ezer szinével borult ram az éj.
Ram zuhant minden, minden, mi nem kellett masnak,
Rossz ize lett a sötét, a sötét éjszakaknak.
Életemben sok mindent megpróbaltam,
Külvarosok elõttem, utanam.
Az egek felé kialtottam,
Rosszat soha nem akartam.
Grité hacia el cielo
Nunca vi dónde sale el sol,
Nunca dormí a través de mis noches.
Cuerdas me arrastraron hacia lo profundo,
Me aparté a mí mismo.
Abrí puertas cerradas para otros,
No me llamaron amigo, ni compañero,
El sol poniente siempre me alcanzaba en otro lugar,
La noche se cernió sobre mí con mil colores.
Todo cayó sobre mí, todo lo que no era necesario para otros,
El sabor amargo de la oscuridad, de las noches oscuras.
En mi vida he intentado muchas cosas,
Suburbios delante de mí, detrás de mí.
Grité hacia el cielo,
Nunca quise hacer el mal.