Elhagyom A Varost (Edda Blues)
Maganyosan allok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lampa csendesen lobog
Sorra kidõlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.
A sarkon all egy alak, ram vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hat tovabbindulok,
A régi téren talan var még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
Ref.:
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A varost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Talan csak megszokasból indultam tovabb,
Mereven bamultam a hazak ablakat,
A palyaudvar, ó, egy megszokott allomas
Az egész egy furcsa latomas
Aztan csend, és ujra csend,
A sarga Hold almosan figyel.
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jartam itt,
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vartam itt.
Igen, elhagyom a varost, elhagyom, ha nem fogad magaba,
Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!
Dejo la ciudad (Blues de Edda)
De pie solo en un oscuro patio
Una vieja lámpara parpadea silenciosamente
Entre bancos caídos camino
Hay poco espacio donde pueda ir.
En la esquina hay una figura que me sonríe
No tengo ganas de hablar, así que sigo adelante
Quizás en la plaza antigua todavía alguien espera
Será bueno compartir un cigarrillo con él.
Coro:
Algún día, sé que dejaré
La ciudad donde vivo
Dejaré todo lo que Miskolc pudo darme
Sí, mañana, mañana me voy.
Quizás solo seguí adelante por costumbre
Miraba fijamente las ventanas de las casas
La estación de tren, oh, una estación familiar
Todo es una extraña visión.
Luego silencio, y de nuevo silencio
La Luna amarilla observa somnolienta
Sé que no olvidaré cuánto caminé aquí
Sé que no olvidaré cuánto esperé aquí.
Sí, dejo la ciudad, la dejo si no me acepta
Así dice la canción: ¡Blues de Edda!