Ember Az Utcan
Irany a magyar tenger,
Meleg a nyar, mindenkit elvakit,
Enyhül az este az utcan,
Soknyelvû tömeg vonz, vagy eltaszit
Abszolut fölény az utcan,
Összegyûlt Európa, mind itt feszit.
Ott vagyunk mi is köztük,
A nyari bulik, a Balaton ujra hiv,
Nincs kedvünk lefeküdni,
Hajt a vérünk, az éjszaka megvadit.
Béküljünk meg, vagy rajtunk mar a csoda sem segit,
De nézd mi történt, épp egy ember közelit.
Ember az utcan, faag a vallan, nagyon exkluziv.
Rongyokba burkolt teste lattan röhögünk. Ó, ó.
A nyarat nem felejtem,Az öreg csöves emléke felvidit,
És amit tenni kéne,Odafigyelni, ellesni tõle valamit.
Brasa en la Calle
Irán hacia el mar húngaro,
El verano es cálido, deslumbra a todos,
La noche se suaviza en la calle,
Una multitud multilingüe atrae o aleja.
Absoluta superioridad en la calle,
Europa reunida, todos aquí brillan.
Estamos también entre ellos,
Las fiestas de verano, el Balatón nos llama de nuevo,
No tenemos ganas de acostarnos,
Nuestra sangre hierve, la noche nos enloquece.
Reconciliémonos, o ni siquiera el milagro nos ayudará,
Pero mira lo que sucede, justo se acerca una persona.
Persona en la calle, rostro en llamas, muy exclusivo.
Nos reímos al ver su cuerpo envuelto en harapos. Oh, oh.
No olvidaré el verano, el recuerdo del viejo mendigo me anima,
Y lo que deberíamos hacer, prestar atención, aprender algo de él.