Erdem
Végre nem érdem ma mar a 'nincs'
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye mar felejthetõ
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvagy, rendjel
Összefüggést nem talalok
A végsõ nagy renddel
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
De lehet még, hölgyek és urak
Valasztani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlas helyek
A tul kemény gerinc nem jó partner
Önmagat besugja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Leomló legenda, mégis faj
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Örülni nem tudok pusztulasan
A szegény ezerszer nyerhetett
Összecsapjuk faradt tenyerünket
Reménysugar ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig teritve var
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva all
Oh, te egyszerû vendég...
Sin mérito
Finalmente no hay mérito hoy en día
Poco a poco desaparece ese tiempo
Cuando los inteligentes son escasos
Y los tontos son olvidables
Brillan como objetivos tensos
Mucha falsedad, medallas
No encuentro conexión
Con el gran orden final
Chocamos nuestras manos cansadas
Un destello de esperanza brilla en la tierra y el cielo
Pero tal vez, damas y caballeros
Todavía se puede elegir
Aún existen ciertos lugares
Con velas exteriores sin desplegar
Una columna vertebral demasiado rígida no es una buena compañera
Se absorbe a sí misma
Los casos perdidos se quedan atrás
El tiempo es un tamiz duro
Chocamos nuestras manos cansadas
Un destello de esperanza brilla en la tierra y el cielo
Oh, tú, simple visitante
Mi puerta siempre está abierta
Oh, tú, simple visitante
Mi mesa siempre está puesta
Oh, tú, simple visitante
Mi puerta siempre está abierta
Oh, tú, simple visitante...
Una leyenda que se desmorona, pero aún persiste
Porque vivimos con ella, estuvo aquí, existió
No puedo alegrarme por su destrucción
El pobre podría haber ganado mil veces
Chocamos nuestras manos cansadas
Un destello de esperanza brilla en la tierra y el cielo
Oh, tú, simple visitante (¿Dónde está el mérito?)
Mi puerta siempre está abierta
Oh, tú, simple visitante (¿Dónde está el mérito?)
Mi mesa siempre está puesta
Oh, tú, simple visitante (¿Dónde está el mérito?)
Mi puerta siempre está abierta
Oh, tú, simple visitante...
Oh, tú, simple visitante (¿Dónde está el mérito?)
Mi puerta siempre está abierta
Oh, tú, simple visitante (¿Dónde está el mérito?)
Mi mesa siempre está puesta
Oh, tú, simple visitante (¿Dónde está el mérito?)
Mi puerta siempre está abierta
Oh, tú, simple visitante...