Fal
Némán
Szólsz hozzám
Nem hallom
Mit kérsz, mit vársz
A fal elzár
Elhal a szó
Nem szól a dal
De neked így jó
Miért nem hallom a hangod
Messze jár tőlem a szó
Rámül a gondolatod
Ami fáj, ami fáj!
Miért nem érzem a hangod
Némán szól nekem a dal
Fáj, hogy magaslik köztünk
A fal, ez a fal
Miért nem szólsz
Miért nem vársz
Miért nem hívsz
Ha egyedül szállsz
Úgy fáj a fal
Az üres szív
De szól a dal
Mi távolba hív
Életed fája az enyémből nőtt ki
De nem látom már a lelkedet
Éget a könnyed, de már
Nem fáj, nem fáj
Kézenfogva, mégis távol
A visszhang sír már csak, nem a dal
Örökre össze- és elzárt minket
A fal, ez a fal
Muro
Némán
Me hablas
No escucho
Qué quieres, qué esperas
El muro se cierra
El sonido se desvanece
La canción no suena
Pero así te gusta a ti
¿Por qué no escucho tu voz?
La palabra está lejos de mí
Tu pensamiento se posa sobre mí
¡Lo que duele, lo que duele!
¿Por qué no siento tu voz?
La canción me habla en silencio
Duele que se eleve entre nosotros
El muro, este muro
¿Por qué no hablas?
¿Por qué no esperas?
¿Por qué no llamas?
Cuando estás solo
Duele tanto el muro
El corazón vacío
Pero la canción suena
Llamando a lo lejos
El árbol de tu vida creció desde el mío
Pero ya no veo tu alma
Tu lágrima quema, pero ya
No duele, no duele
Tomados de la mano, aún distantes
El eco llora ya, no la canción
Para siempre unidos y separados
El muro, este muro