Szólíts meg!
Más világban láttalak már
Valahol máshol ismerted nevem
Szavaid súlya földhöz szegezett
Mégsem emlékszem, hogy szólt
Rám néztél, de nem láttam szemed
Hozzádérek és köddé válsz
Életed fonala az enyémet vágja
Öleltél, de tested messze volt
Hol van még, hol van már
Honnan szól, merre jár
Lépteim nyomában
Vágyaim előtt száll
Üldöz, bíztat és vár
Mégis mindig messze jár
Szívemben gyökeret vert
Szép szavaidnak csendes íze
Nem ismerem fel még az arcod
Szólíts meg, ha mellettem állsz
Álmaim ködén keresztüllépve
Állj elém és fogd meg kezem
Vak vagyok, nem látok a sártól
Nyisd fel szemem, mert te is vársz
Miért vár, miért várok rá
Honnan jön, merre megy tovább
Végtelen égen
Végtelen álmon száll
Mindig engem vár
Egyszer majd biztos megtalál
¡Llámame!
En otro mundo te he visto
En algún otro lugar conociste mi nombre
El peso de tus palabras clavado en el suelo
Aun así, no recuerdo que hayas hablado
Me miraste, pero no vi tus ojos
Me acerco a ti y te conviertes en niebla
El hilo de tu vida corta la mía
Me abrazaste, pero tu cuerpo estaba lejos
¿Dónde está, dónde ha ido ya?
¿De dónde habla, hacia dónde va?
Siguiendo mis pasos
Antes de mis deseos
Persigue, anima y espera
Pero siempre está lejos
Enraizaste en mi corazón
El suave sabor de tus bellas palabras
Aún no reconozco tu rostro
¡Llámame si estás a mi lado!
Atravesando la niebla de mis sueños
Ponte delante de mí y toma mi mano
Estoy ciego, no veo por el barro
Abre mis ojos, porque tú también esperas
¿Por qué esperas, por qué espero yo?
¿De dónde viene, hacia dónde sigue?
En el cielo infinito
En el sueño infinito
Siempre me espera
Algún día seguramente me encontrará