Féreg
Lágy csendben simogat a hűs báj, míg
forrongó testtel élem át
Lüktető aggyal hívogat, hozzám ér míg
valami sötét rámborul és éget
Szólnék
Vágyva az érintést
Nyúlnék feléd
De kezem ökölbe szorul
Vágynék
Ahogy az éj várja a hajnalt
és szállnék
De a mosoly vicsorba borul
Miért lennék más, miért lennék jó
Féreg az agyamban, aki lát
Minden pusztulni való
Elfedi szemem elől a sár
Az arany szürkébe fordul
Nem látom, van-e fent, ami vár
Lépek a fény felé, a szörny felmordul
Szelíd és meghitt, békésen szunnyad, míg
arctalan mosollyal vár rám
Lappangó szürkületben, baljósan megszólít
Gomolygó felhőkből száll alá
És félnék
De dühöm erősebb nálam
Elfutnék, elfutnék
De fogva tart a zaj
Amit hallok, itt hallok
Bent szól, irányít
Szólnék, de képtelen
Hallom magam és fáj
Miért lennék más...
Gusano
En suave silencio acaricia el encanto del deseo, mientras
vivo con un cuerpo ardiente
El cerebro palpitante me llama, llega hacia mí mientras
algo oscuro me envuelve y quema
Quisiera hablar
anhelando el contacto
Me extendería hacia ti
Pero mi mano se cierra en puño
Desearía
Como la noche espera la mañana
y volaría
Pero la sonrisa se convierte en mueca
¿Por qué sería diferente, por qué sería bueno?
Un gusano en mi cerebro, que ve
Todo lo que debe perecer
Cubre mis ojos con barro
El oro se vuelve gris
No veo si arriba hay algo esperando
Doy pasos hacia la luz, el monstruo gruñe
Suave y acogedor, duerme pacíficamente, mientras
espera por mí con una sonrisa sin rostro
En la penumbra acechante, me llama ominosamente
Descendiendo de nubes revueltas
Y tendría miedo
Pero mi ira es más fuerte que yo
Correría, correría
Pero el ruido me retiene
Lo que escucho, aquí escucho
Resuena adentro, controla
Quisiera hablar, pero soy incapaz
Escucho mi voz y duele
¿Por qué sería diferente...