Elrendeltetett
Élet fájának törött ága
A földön hever büszke életem
Száradó levél, hulló csillagom
Halált hozó fű gyönyörű szívemen
Élet útján predesztinálva
Tudom, hogy nem tudom, hová lépkedem
Tűzből a ködbe, ködből sötétbe
A fénybe, végzetem nem én kérhetem
Múló fény, ha kell, ha nem, muszáj
Rossz ami jó, jó ami rossz, ami jár
Elrendeltetett már a sors
Tűrni kell, ha szép, tűrni, ha fáj
El Destino
Rama rota del dolor de la vida
Orgullosa yace en la tierra mi vida
Hoja marchita, mi estrella caída
En mi corazón, placer y muerte unidos
En el camino de la vida predeterminado
Sé que no sé a dónde camino
Del fuego a la niebla, de la niebla a la oscuridad
A la luz, mi destino no lo elijo yo
Luz fugaz, necesario o no, inevitable
Lo malo es bueno, lo bueno es malo, lo que viene
El destino ya está marcado
Hay que romper, sea bello, hay que romper, duela