Winkler és Eldeé a hajóra mennek
Úgy 11 tájban, a cukrászdába valaki hogyha belép
még meglátja álma mai mágusait: Winklert és Eldée-t,
akik a kávéba tejet most kevernek épp.
És az asztaluk mellett is ott van velük
ernyőjük ráncába bújva egy etűd
ami a hangjait tekintve egyszerű ugyan,
de meggyőző mágikus hatalma van.
Éveken át csak a szertartások,
amiket a nők, akik ott voltak, tagadnak mások
előtt. És ahogy a közértbe mennek
reggeliért, végül nem hisznek ennek
a látomásnak, amit úgy éltek át
mint a szemeik előtt lepergetett filmek hadát,
mikben a hősöknek reggelre illatos fürdő,
narancslé meg némi kávé dukált.
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal
mindazon általmennek, amin ekkor szokás:
álmodozás.
Winkler és Eldée a Körúton állnak
és az arcukon serkedő másnapos szakállnak
a mibenlétéről fecsegve lesik:
hoz-e a sors valami villamost nekik.
Pedig a lelkük mélyén egy hajóra vágynak,
amit a déli tengereken átmuzsikálnak,
a bárban várva megy egy árva hajnali vendég utolsó óhaját
Winkler és Eldée a hajóra mennek, de mindazonáltal
mindazon általmennek, amin ekkor szokás:
álmodozás.
Képzeletükben ez egy latin hajó,
amin a fedélzeten is úszik, ha jó
az idő, néhány kis bikinibe bújt nő.
Nem áll, nem megy és nincs is idő
ott a hajón. Csak Winkler és Eldée állnak
A megállóban, akár szerelmespárnak
is nézhetnénk őket a színház felől,
de túl nagy a szél és a hajó bedől.
Winkler y Eldée van al barco
Alrededor de las 11, cuando alguien entra en la confitería
puede ver a los magos de hoy en día: Winkler y Eldée,
que están mezclando leche en el café.
Y junto a su mesa también está
un mantel arrugado con un estetoscopio
que, aunque suene simple,
tiene un poder mágico convincente.
Durante años solo los rituales,
que los presentes niegan ante los demás.
Y al ir al supermercado
para el desayuno, al final no creen
en esta visión que vivieron
como una serie de películas desplegadas ante sus ojos,
en las que los héroes necesitaban una ducha perfumada,
un jugo de naranja y algo de café.
Winkler y Eldée van al barco, pero aún así
pasan por todo lo que es habitual en ese momento:
soñar despiertos.
Winkler y Eldée están en la Avenida
y observan con curiosidad sus barbas de resaca
hablando sobre su existencia:
¿les traerá el destino un tranvía?
Aunque en lo más profundo de sus almas anhelan un barco,
que navegarán por los mares del sur,
esperando en el bar la última petición de un huésped solitario al amanecer.
Winkler y Eldée van al barco, pero aún así
pasan por todo lo que es habitual en ese momento:
soñar despiertos.
En su imaginación, es un barco latino,
donde en la cubierta incluso nadan, si el tiempo lo permite,
algunas mujeres en bikini.
No se mueve, no avanza y no hay tiempo
en el barco. Solo Winkler y Eldée están
en la parada, como una pareja de enamorados
mirando hacia el teatro,
pero el viento es demasiado fuerte y el barco se hunde.