Hupikék
Most kelni kell
És semmivel sem
Jobb ez a nap, minta tegnapi
Ami marad majd belőle
Unásig ismeri már
Aki álmodik minket
És válaszra vár
Az egész ország
És az összes követ
Megmozgatják, hogy legyen valami szöveg
Bent a templomokban, mire bejön a nép
Mert az égen ott ül egy nagy Hupikék
Félnek a civilek
A tankok futnak
A kék izének a közelébe se jutnak
Winkler és Eldée a Várból nézik
Hogy a felhőkre ült kékség hogy vérzik
Mert lőnek rá nagyon és amíg lehet
A népek hordják a vére alá a vedreket
Hogy kárba ne vesszen amit ád az ég
Mert ki tudja meddig húzza még
Ez a Hupikék
Azul y Amarillo
Ahora es hora de levantarse
Y no hay nada
Mejor este día que el de ayer
Lo que quedará de él
Ya lo conoce hasta la saciedad
Quien nos sueña
Y espera una respuesta
Todo el país
Y todas las piedras
Se mueven para que haya algo que decir
En las iglesias, antes de que entre la gente
Porque en el cielo se sienta un gran Azul y Amarillo
Los civiles tienen miedo
Los tanques corren
No se acercan ni un poco al objeto azul
Winkler y Eldée desde el Castillo observan
Cómo la azulura sentada en las nubes sangra
Porque le temen mucho y mientras puedan
Las personas llevan debajo de la sangre los cubos
Para que no se pierda lo que el cielo da
Porque quién sabe cuánto más aguantará
Este Azul y Amarillo