M323
Persze, hogy délelőtt,
Fényes nappal vitték el őt -
Tán egy mozdulattal törve,
Vagy nyitva ki az egyik zárat,
S az eső az ablakon még meg se száradt,
De olajos kezek már szedték is szét,
Csak a csontváza maradt és néhány kép róla
És vele és benne és múlandó
Emlékeinkben ott él az autó,
Amiben valaha velünk még emlékek voltak -
Lám milyen furcsa fintora a sorsnak:
Ami mindegy volt benne az egy kazetta csak,
Új zenékkel, bár néhol vacak a hang minőség,
De valahol egy tolvaj
Tán most is matat a hifin egy gombbal ,
Hallgatja zazit vagy a térerőt
S bár aszöveget érti, nem hatja meg őt,
Hiszen az autókhoz ért, de a hajókhoz nem,
Nem látta zazit a metrón sosem,
Nem látta winklert a körúton állni,
És a kazettán végül is lehetne bármi -
Ő a negyedik számot már nem várja meg,
Arra gondol hogy inkább egy krack,
Vagy tán egy mucika izgatná fel,
Aki telefonhívásra jönne el...
És a kazetta végül a kukába kerül,
Zazi a metrón elszenderül,
Elalszik mellette az a nő,
Eltűnik végleg a térerő,
Sűlkyed a hajó, és rajta winkler,
Jule és eldéé még néhány színnel gazdagítja
A kukában lakó tárgyak képét,
Hogy ne legyen fakó a hely,
Hova kerültek ők...
A hely, hova kerültek ők....
A hely, hova kerültek ők...
A hely, hova kerültek ők...
M323
Por supuesto, que en la mañana,
Bajo el brillante sol se lo llevaron -
Quizás rompiendo con un solo movimiento,
O abriendo una cerradura,
Y la lluvia ni siquiera había secado en la ventana,
Pero manos aceitosas ya lo estaban desmantelando,
Solo quedó el esqueleto y algunas fotos de él,
Y con él y en él y efímero
En nuestros recuerdos vive el auto,
Donde alguna vez había recuerdos con nosotros -
¡Qué extraña ironía del destino!
Lo que era insignificante en él era solo un cassette,
Con nuevas canciones, aunque a veces la calidad del sonido es mala,
Pero en algún lugar un ladrón
Quizás esté manipulando el equipo de música con un botón,
Escuchando a Zazit o al espacio
Y aunque entiende la letra, no la conmueve,
Pues sabe de autos, pero no de barcos,
Nunca vio a Zazit en el metro,
Nunca vio a Winkler parado en la avenida,
Y en el cassette al final podría ser cualquier cosa -
Ya no espera la cuarta canción,
Piensa que mejor sería una dosis,
O tal vez un poco de música lo emocionaría,
Alguien que vendría por una llamada telefónica...
Y el cassette finalmente termina en la basura,
Zazit se queda dormido en el metro,
La mujer se duerme a su lado,
El espacio desaparece por completo,
El barco se desliza, con Winkler a bordo,
Jule y Eldéé enriquecen con algunos colores más
La imagen de los objetos que viven en la basura,
Para que el lugar no sea opaco,
Donde terminaron ellos...
Donde terminaron ellos...
Donde terminaron ellos...
Donde terminaron ellos...