Elmentek a Fiúk
Elszakadt a film,
De tényleg: a vásznon
Lassan ég a kép.
Nem táj, nem test, nem épület,
Hanem az ég,
Maga a kék ég.
Egy randevú - magunkon kívül -
Észrevétlen átváltozás.
Deja vu, a jelen emléke,
Egy elképesztô nagy varázs!
Elmentek a fiúk,
De itt maradt az idô.
Rövid kis pihenô a z?rzavarban.
A föld fehér fényben ég,
A szívünkben savak.
Fokozhatatlan már a pillanat.
A pillanat, ahogy a repülô árnyéka
Átsuhan arcodon,
De mi csak dolgozunk, fázunk,
És fáradtnak látszunk:
Sok jégyhegy a keleti srakon.
Én tér-a-térben sétálgatok
A testemmel minden éjjel,
És a csillagokra lövöldözök
A szemembe sűrített fénnyel
Los chicos se fueron
Se rompió la película,
De verdad: en la pantalla
La imagen arde lentamente.
No es paisaje, no es cuerpo, no es edificio,
Sino el cielo,
El mismo cielo azul.
Una cita - más allá de nosotros mismos -
Una transformación imperceptible.
Deja vu, el recuerdo del presente,
¡Un increíble gran encanto!
Los chicos se fueron,
Pero el tiempo se quedó aquí.
Un breve descanso en el caos.
La tierra arde en luz blanca,
Ácidos en nuestros corazones.
El momento ya es incontrolable.
El momento en que la sombra del avión
Pasa rápidamente por tu rostro,
Pero nosotros solo trabajamos, temblamos,
Y parecemos cansados:
Muchas heladas en los chicos del este.
Yo camino de espacio en espacio
Con mi cuerpo cada noche,
Y disparo a las estrellas
Con la luz concentrada en mis ojos