Csak Én...
Az esõ esik, kínosan áztatja a földet,
Felszakítja lassan az élet értelmét.
A sötétségben senki sem figyel rá,
Csak én...
Az esõ esik, mindenki menekül,
Az árvíz senkin nem könyörül.
Megtette, mit kellett.
A sötétben valaki maradt itt,
Csak én...
Még esik, de lágy szellõ fúj,
Símogatja sebeit a földnek.
Lassan indul el az élet, bizakodva és félve,
A sötétben senki sem figyel,
Csak én...
Vagyok itt egyedül és képzelõdöm,
Elborul az agyam, mint az ég,
Melybõl az esõ esik, a sötétben,
Csak a hangját hallom, csak az elmémben esik,
Csak én...
Vagyok a sötétség!
Solo Yo...
La lluvia cae, empapando dolorosamente la tierra,
Desgarrando lentamente el significado de la vida.
En la oscuridad, nadie presta atención,
Solo yo...
La lluvia cae, todos huyen,
La inundación no perdona a nadie.
Hizo lo que debía hacer.
En la oscuridad alguien se quedó aquí,
Solo yo...
Sigue lloviendo, pero sopla suavemente el viento,
Acariciando las heridas de la tierra.
Poco a poco la vida comienza, con esperanza y miedo,
En la oscuridad nadie presta atención,
Solo yo...
Estoy aquí solo y fantaseando,
Mi mente se nubla como el cielo,
Del cual cae la lluvia, en la oscuridad,
Solo escucho su voz, solo en mi mente cae,
Solo yo...
¡Soy la oscuridad!