Éjszaka
Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú ködök bújtatták el a Holdat és
ott feküdtünk az ágyon
Várva, hogy jöjjön az álom
És akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár
és Te nem jöhetsz oda velem
ez azért van-mondtam- Szívem
Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt időről beszélnek
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem
Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú messzeségből lesett a Hold
be az ablakon csendesen
Irigy könnyek a szemében
Ragyogj a holdfényben,
S ha nem találsz rám ébren
Én akkor is mindig várok
Rád
Noche
Triste, fría noche de invierno
rigurosas nieblas escondieron la Luna y
allí yacíamos en la cama
Esperando que llegara el sueño
Y entonces me dijiste qué lástima,
que el hombre camina solo en sus sueños
y tú no puedes venir conmigo
por eso es -dije- Corazón
Porque en nuestra mente hay viejas imágenes
Hablan de un tiempo que nunca existió
Y en nuestros oídos una extraña melodía
Rompe el corazón suavemente
Cuando mi cabeza toca la tuya
Esto no lo puedes entender, y yo tampoco
Triste, fría noche de invierno
la Luna espiaba desde lejos
a través de la ventana silenciosamente
Lágrimas de envidia en sus ojos
Brilla en la luz de la Luna,
y si no me encuentras despierto
Siempre estaré esperando
por ti