Elment a Kedvem
Átvirrasztottam az éjszakát,
csak figyelem a szívem ritmusát.
Valami nem hagy aludni, nem is tudom,
kimegy az ajtón, visszajön az ablakon.
Csak számold, csak számold,
csak számold a bárányokat hajnalig.
Reggel hét mikor az óra szól, felkelni kellene ilyenkor,
de én függőlegesen fekszem tovább kezdem az éjszakát.
Álmomban csak vártam próbáltam félreérteni, amit láttam
Vonatok húztak előttem el egymás után,
tojással dobáltam ők meg néztek rám bután.
Tudtam, hogy nem érdemes már beülni rég az időgépbe,
ami most kezdődik annak soha nem lesz vége.
Január egy és itt vagyok egyben, megjött az év, de elment a kedvem
az órára nézek: hét óra negyven újra okosabb lettem.
Én sem arról vagyok híres, hogy azt csinálom, amit én akarok,
de egyszer abból, amit kölcsön kaptam valamit úgyis visszaadok.
Álmomban csak vártam próbáltam félreérteni, amit láttam.
Vonatok húztak előttem el egymás után,
tojással dobáltam ők meg néztek rám bután.
Tudtam, hogy nem érdemes már beülni rég az időgépbe,
ami most kezdődik annak soha nem lesz vége.
Tárárám tárárám, tárárám tárárám
Páppárápáppá páppárápáppá párárápáppá párárápáppá páppárápáppá
páppárápáppá.
Vonatok húztak előttem el egymás után
tojással dobáltam ők meg néztek rám bután.
Tudtam, hogy nem érdemes már beülni rég az időgépbe,
ami most kezdődik annak soha nem lesz vége.
Tárárám tárárám tárárám tárárám tattarárárám tárárám tárárám tárárám.
Átvirrasztottam az éjszakát
csak figyelem a szívem ritmusát
valami nem hagy aludni nem is tudom,
kimegy az ajtón, visszajön az ablakon
Se fue mi ánimo
Desperté la noche,
solo escucho el ritmo de mi corazón.
Algo no me deja dormir, no sé qué es,
sale por la puerta, vuelve por la ventana.
Solo cuenta, solo cuenta,
solo cuenta ovejas hasta el amanecer.
Cuando el reloj suena a las siete de la mañana, debería levantarme a esta hora,
pero sigo acostado verticalmente, continúo la noche.
En mis sueños solo esperaba, intentaba malinterpretar lo que veía,
Trenes pasaban delante de mí uno tras otro,
les lanzaba huevos y me miraban estúpidamente.
Sabía que no valía la pena subirme de nuevo a la máquina del tiempo,
lo que comienza ahora nunca tendrá fin.
Es enero y aquí estoy, el año llegó pero se fue mi ánimo,
miro el reloj: son las siete cuarenta, me he vuelto más sabio de nuevo.
No soy famoso por hacer lo que quiero,
pero de lo que presté, algo devolveré.
En mis sueños solo esperaba, intentaba malinterpretar lo que veía,
Trenes pasaban delante de mí uno tras otro,
les lanzaba huevos y me miraban estúpidamente.
Sabía que no valía la pena subirme de nuevo a la máquina del tiempo,
lo que comienza ahora nunca tendrá fin.
Tárárám tárárám, tárárám tárárám
Páppárápáppá páppárápáppá párárápáppá párárápáppá páppárápáppá
páppárápáppá.
Trenes pasaban delante de mí uno tras otro,
les lanzaba huevos y me miraban estúpidamente.
Sabía que no valía la pena subirme de nuevo a la máquina del tiempo,
lo que comienza ahora nunca tendrá fin.
Tárárám tárárám tárárám tárárám tattarárárám tárárám tárárám tárárám.
Desperté la noche,
solo escucho el ritmo de mi corazón,
algo no me deja dormir, no sé qué es,
sale por la puerta, vuelve por la ventana.