Mikor Utoljára Láttalak
Rossz téli reggel a villamoson,
Úton egyik helyről a másik felé
Arra gondolok, hogy ahova megyek,
Oda minek megyek én,
Mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
Az élet ritmusa tuccog,
Arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok,
(és a következőnél három utas leszáll)
Sok év eltelt, de álmaimban
Hányszor is láttam én
Ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt,
Szeméből eltűnt a fény
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most csendben nézlek, és csak az fáj,
Hogy mennyire nem fáj semmi
Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
Észre sem vetted, hogy elveszett
Egy haszontalan kis apróság,
Ami nélkül élni nem lehet, nem lehet
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most csendben nézlek, és csak az fáj,
Hogy mennyire nem fáj semmi
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most lopva nézlek, és látom,
Hogy nincsen mit sajnálnom
(és a következőnél minden utas leszáll)
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
Most lopva nézlek, és látom,
Hogy nincsen mit sajnálnom
Cuando te vi por última vez
Una fría mañana de invierno en el tranvía,
De un lado a otro del camino
Pienso en a dónde voy,
¿Por qué voy allí yo?
A mi lado, de unos auriculares en la cabeza,
El ritmo de la vida golpea,
Miro hacia adelante, veo un rostro familiar un poco más lejos,
(y en la siguiente parada tres pasajeros se bajan)
Han pasado muchos años, pero en mis sueños
Cuántas veces te vi
Ese mismo rostro, pero no exactamente igual,
La luz desapareció de sus ojos
Cuando te vi por última vez, brillabas,
Dolió tanto que no eras mía,
Ahora te miro en silencio, y solo duele
Lo poco que duele nada
No es el tiempo lo que te ha superado,
Ni siquiera te diste cuenta de lo que perdiste
Una pequeña tontería inútil,
Sin la cual no se puede vivir, no se puede
Cuando te vi por última vez, brillabas,
Dolió tanto que no eras mía,
Ahora te miro en silencio, y solo duele
Lo poco que duele nada
Cuando te vi por última vez, brillabas,
Dolió tanto que no eras mía,
Ahora te miro furtivamente, y veo
Que no hay nada de qué arrepentirse
(y en la siguiente parada todos los pasajeros se bajan)
Cuando te vi por última vez, brillabas,
Dolió tanto que no eras mía,
Ahora te miro furtivamente, y veo
Que no hay nada de qué arrepentirse