Hino da Hungria
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában
Bércre hág és völgybe száll
Bú s kétség mellette
Vérözön lábainál
S lángtenger fölette
Vár állott, most kőhalom
Kedv s öröm röpkedtek
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Anthem of Hungary
God, bless the Hungarian
With good cheer, abundance
Extend a protective arm towards him
If he fights with an enemy
Whose fate has long torn
Bring him a cheerful year
This nation has already atoned
For the past and the future!
You brought our ancestors
To the holy mountain of the Carpathians
Through you, they gained a beautiful homeland
The blood of Bendegúz
And wherever the waves roar
Of the Tisza, the Danube
The heroic descendants of Árpád
Flourished
In the fields of Kunság for us
You waved the ears of wheat
In the vineyards of Tokaj
You dripped nectar
Our flag you often planted
On the wild Turkish ramparts
And Matthias' sad army
Groaned beneath Vienna's proud castle
Alas, because of our sins
Your anger ignited
And you struck with your lightning
In your thunderous clouds
The arrows of the plundering Mongols
You rained down upon us
Then from the Turks, we took
The yoke upon our shoulders
How many times on your lips
Echoed the wild people of Osman
On the shattered remains of our defeated army
The song of victory!
How many times your son attacked
My beautiful homeland, to your bosom
And you became, because of your offspring
The ashes of your offspring!
The persecuted one hid, and towards him
A sword reached in his cave
He looked around and did not find
His homeland in his country
He climbed the mountain and descended into the valley
Sorrow and doubt beside him
A flood of blood at his feet
And a sea of flames above him
A castle stood, now a heap of stones
Joy and pleasure flew away
Death groans, lamentation
Now flow in their place
And oh, freedom does not bloom
From the blood of the dead
Tears of torment fall
From the brave eyes of orphans!
Have mercy, God, on the Hungarian
Whom many disasters have struck
Extend a protective arm towards him
Amidst the sea of his suffering
Whose fate has long torn
Bring him a cheerful year
This nation has already atoned
For the past and the future!