Hino da Hungria
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában
Bércre hág és völgybe száll
Bú s kétség mellette
Vérözön lábainál
S lángtenger fölette
Vár állott, most kőhalom
Kedv s öröm röpkedtek
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Himno de Hungría
Isten, bendice al húngaro
Con alegría, abundancia
Extiende hacia él tu brazo protector
Si lucha contra enemigos
Un destino cruel que lo ha desgarrado por mucho tiempo
Trae un año alegre sobre él
Este pueblo ya ha expiado
El pasado y el futuro
Tú trajiste a nuestros antepasados
Al sagrado monte de los Cárpatos
La hermosa patria ganada por ellos
La sangre de Bendegúz
Y donde rugen las olas
Del Tisza, del Danubio
Los valientes hijos de Árpád
Florecieron
En las llanuras de Kunság por nosotros
Hiciste ondear las espigas
En las viñas de Tokaj
Dejaste caer néctar
Plantaste nuestra bandera a menudo
En los salvajes bastiones turcos
Y Matías lamentó su triste ejército
Frente al orgulloso castillo de Viena
Pero, por nuestros pecados
Se encendió la ira en tu pecho
Y lanzaste tus rayos
En tus nubes de trueno
Ahora las flechas de los mongoles saqueadores
Zumbaban sobre nosotros
Luego, bajo el yugo de los turcos
Cargamos sobre nuestros hombros
Cuántas veces resonaron en tus labios
El pueblo salvaje de Osman
Sobre los huesos de nuestros ejércitos vencidos
¡Cántico de victoria!
Cuántas veces atacó tu hijo
Mi hermosa patria, en tu seno
Y te convertiste, por tu descendencia
En cenizas por tu descendencia
El perseguido se escondió, y hacia él
La espada se extendió en su cueva
Miró a su alrededor y no encontró
Su hogar en la patria
Subió a la montaña y bajó al valle
La tristeza y la duda a su lado
Un torrente de sangre a sus pies
Y un mar de llamas sobre él
Una fortaleza se alzaba, ahora es un montón de piedras
La alegría y la felicidad se desvanecieron
Los gritos de muerte, el lamento
Ya resuenan en su lugar
Y oh, la libertad no florece
De la sangre de los muertos
Las lágrimas de la esclavitud caen
De los ojos valientes de los huérfanos
Ten piedad, Dios, del húngaro
Que ha sufrido tantas desgracias
Extiende hacia él tu brazo protector
En medio de su tormento
Un destino cruel que lo ha desgarrado por mucho tiempo
Trae un año alegre sobre él
Este pueblo ya ha expiado
El pasado y el futuro