395px

Por tu culpa bebo, animal

Junkies

Miattad Iszom Te Állat

A tópart, a csillagok,
a telihold,
kibaszottul romantikus volt
És azt kívántuk, hogy
ezentúl mindig így legyen
A kezedet kértem a papádtól,
bocsánatot meg a mamádtól
Mikor berúgtunk együtt
az esküvõ elõtti pénteken
De jöttek a gondok, a zûrzavar,
a pelenkában bûzlik a szar
Pihenés nélkül húztam az igát sok éven át
S ha menekülnék, mer? ebbõl elég,
pörög alattam a mókuskerék
Késõ már, hogy abbahagyjuk ezt a komédiát
Ne szólíts többet a babádnak
Mikor az elõbb még szidtad az anyámat
Tudom, hogy átharapnád a gigámat
És azt se mondanád, bocsánat
Nem gyûlöllek, csak utállak
Csípõbõl lövök utánad
De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom, te állat
A család, a szerelem, idilli kép,
te vagy a kezdet és te vagy a vég
De hamar ellobban a tûz
ami túl nagy lánggal ég
Egy perc elég volt, hogy rám találj,
hány év kell, hogy félre állj
Az ásó, a kapa és a nagyharang
tudja mennyi még
Csatatér így lett a szobából,
kabaré így lett a románcból
De hidd el, nem is kell
ehhez olyan túl sok ész
Mind a ketten tudjuk rég,
a kezdetben mindig ott vég
Mint a paprikás krumpli,
annyira egyszerû az egész

Por tu culpa bebo, animal

A la orilla del lago, las estrellas,
la luna llena,
era malditamente romántico
Y deseábamos
que siempre fuera así
Le pedí tu mano a tu papá,
perdón a tu mamá
Cuando nos emborrachamos juntos
el viernes antes de la boda
Pero vinieron los problemas, el caos,
el pañal apesta a mierda
Sin descanso, cargué con el peso durante muchos años
Y si quisiera escapar, ¿por qué? de esto es suficiente,
el hámster gira debajo de mí
Es tarde para dejar esta comedia
No llames más a tu bebé
Cuando hace un momento insultabas a mi madre
Sé que morderías mi gigá
Y ni siquiera dirías perdón
No te odio, solo te detesto
Te disparo desde la cadera
Pero yo tampoco soy más inteligente que tú
Por tu culpa bebo, animal
La familia, el amor, una imagen idílica,
tú eres el principio y tú eres el final
Pero pronto se apaga el fuego
que arde con demasiada intensidad
Un minuto fue suficiente para encontrarme,
¿cuántos años necesitas para apartarte?
La pala, la azada y la campana grande
saben cuánto más
Así que la habitación se convirtió en un campo de batalla,
el romance se convirtió en un cabaret
Pero créeme, no se necesita
tanta inteligencia para esto
Ambos sabemos desde hace tiempo,
al principio siempre termina allí
Como el estofado de papas,
todo es tan simple

Escrita por: