Állj Mellem!
Gyanús nekem ez az ember
Ott szemben az a kis zömök
Aki a sörét issza, de azt lesi közbe'
Hogy a pipámba mit tömök
Gyanús nekem ez a rendszer
Fej, mint jó paraszt a tehenét
De zabálni nem ad, máshova tolja
Megrakott szekerét
És ez így megy a kezdet óta, de az idõ fogy
Te csak siránkozol és rinyálsz, hogy
Megint hülyének néznek, de az is vagy
Aki mindig nyel, aki mindig hagyja magát
Meggyõzni, hogy ez kell neki
S ha valaha tudta is, elfeledi
Hogy elveszett, aki ellen nem áll
Csak a döglött halat sodorja magával az ár
Lehet, hogy így van jól
S talán befognám a pofám
Ha egy jól irányzott gumibotütéstõl
Törne szét a koponyám
Nem hallanám
Fejemben a forradalom zaját
És büszkén lobogtatnám
A szellemi züllés zászlaját
Mer' egyedül gyenge vagyok s te is gyenge vagy
Mint egy újszülött, akit magára hagynak
A templomlépcsõn, egy hajnalon
Mindig van új alkalom
Hogy indulj velem az oldalamon
Ez egy fegyver nélküli forradalom
A fejekben kell lefolynia
Csak gyõztese lehetsz, nem áldozata
Elmondták már ezerszer, elmondom én is százszor
Szolgáknak király kell, birkáknak pásztor
Mindig volt és lesz is talán olyan, aki szabadon él
Válassz, hord el innen magad, vagy állj mellém
Egy fát könnyen kicsavar a szél
De az erdõ ezer évig él
Gyere, állj mellém
¡Detente entre nosotros!
Gyanús nekem ez az hombre
Allá enfrente ese pequeño fornido
Que bebe su cerveza, pero de reojo
Observa qué estoy fumando en mi pipa
Sospechoso me resulta este sistema
Cabeza como buen campesino a su vaca
Pero no le da de comer, empuja hacia otro lado
Su carro cargado
Y así ha sido desde el principio, pero el tiempo se acaba
Solo te quejas y lloriqueas, que
Te vuelven a tomar por tonto, pero también lo eres
Quien siempre traga, quien siempre se deja
Convencer de que esto es lo que necesita
Y si alguna vez lo supo, lo olvida
Que está perdido, quien no se opone
Solo arrastra consigo el pez muerto la corriente
Quizás así está bien
Y tal vez me callaría la boca
Si un golpe bien dirigido de porra
Hiciera estallar mi cráneo
No escucharía
En mi cabeza el ruido de la revolución
Y ondearía con orgullo
La bandera de la decadencia intelectual
Porque solo soy débil y tú también lo eres
Como un recién nacido abandonado
En las escaleras de la iglesia, en una madrugada
Siempre hay una nueva oportunidad
Para que te unas a mi lado
Esta es una revolución sin armas
Debe ocurrir en las mentes
Solo puedes ser el vencedor, no la víctima
Ya lo han dicho mil veces, yo lo diré cien
Los siervos necesitan un rey, las ovejas un pastor
Siempre ha habido y tal vez habrá alguien que viva libre
Elige, lárgate de aquí o quédate a mi lado
Un árbol fácilmente lo tuerce el viento
Pero el bosque vive mil años
Ven, detente entre nosotros