Zsákmányállat
Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelzõ kürtszó felharsan
Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban
És támad akkor olyan sötét
Amiben az élõk kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod
Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalács szívalakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lõttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyrõl, régrõl tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret
Bestia de presa
Nadie se cree a sí mismo
Que lo que ve realmente existe
Sino que espera la verdadera vista
El sonido de la trompeta señalando
Suena la trompeta, se levanta el telón
Lo que ves ahora realmente existe
Lástima que cuando miras a tu alrededor
Tu vela se apaga con el viento
Y entonces llega una oscuridad tan intensa
Donde las manos de los vivos
Ya no encuentran nada más
Y golpean lo que alcanzan
Lavas el hígado de la bestia de presa
En un arroyo sin nombre
A tu alrededor hay manchas de aceite
En forma de corazones de jengibre
Y te miras en tu reflejo
Como solías hacer en el campo de tiro
A la chica a la que disparaste una vez
Como una sutil insinuación
Desde un lugar seguro y antiguo sé
Que la Tierra es un plato y en él
Las personas y las piedras
Serán los acompañamientos del maná