Tágas Vizeken
tágas vizeken
elevezek
haragos a felszín, hulláma majd betemet
ítéljen a föld, s az ember ha akar
délibáb mind, amit majd a sírhant betakar
nem keresem már
a szavakat
attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
az egyik benned cseng és bennem zeng egy másik hang
és hagyjuk, ahogy isten ír belőlünk is egy dalt
hogy a kaszás arat mindent, miben nincsen szerelem
pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
földi terhek láncaiban nem vihet oda
könnyű szárnyak előtt tárul az ég kapuja
országok eltűnnek
ha szülték, sírban végzi mind
az idő elúszik
de van mi nem múlik
világok megszűnnek
csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
de te bennem örök vagy
a végtelen alatt
ölelünk
míg tengerpartjára vetett vízcseppek lehetünk
a fényesebb te vagy, a másik
én vagyok az
amíg vissza nem kér a tenger
s vissza nem ad a part
és ahol útjaink
szétszaladnak
túléli a mulandót ki elengedi azt
ha nem int búcsút annak minek
mennie kell
annak tömlöcévé lesz az
amíg nem ereszti el
de miből van a hit?
s az akarat?
nézd elszakíthatják vérink hamis határok alatt
ám bölcsőnk végtelen égbolt
kéz nem érheti fel
ami összetartozik, ember
nem szakíthatja el
mert a kaszás arat mindent
miben nincsen szerelem
pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
földi terhek láncaiban nem vihet oda
könnyű szárnyak előtt tárul az ég kapuja
országok eltűnnek
ha szülték, sírban végzi mind
az idő elúszik
de van mi nem múlik
világok megszűnnek
csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
de te bennem örök vagy
tágas vizeken
elevezek
haragos a felszín, hulláma majd betemet
ítéljen a föld, s az ember ha akar
délibáb mind, amit majd a sírhant betakar
nem keresem már
a szavakat
attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
az egyik benned cseng, és bennem zeng egy másik hang
és hagyjuk, ahogy isten ír belőlünk is egy dalt
En Aguas Abiertas
en aguas abiertas
me elevo
la superficie está agitada, sus olas eventualmente cubrirán
que la tierra juzgue, y el hombre si así lo desea
delirio todo, lo que luego la tumba cubrirá
ya no busco
las palabras
el mundo es hermoso porque sé que estás en él
uno resuena en ti y otro resuena en mí
y dejamos que Dios también escriba una canción de nosotros
donde el segador cosecha todo lo que no tiene amor
en una balanza ligera pesa mi corazón
no puede llevar consigo las cargas terrenales
ante alas ligeras se abre la puerta del cielo
países desaparecen
si los engendraron, terminan en la tumba
el tiempo se escapa
pero hay algo que no pasa
desaparecen mundos
caen estrellas, donde la tierra y el cielo se fusionan
pero tú eres eterno en mí
bajo el infinito
nos abrazamos
hasta ser gotas de agua arrojadas a la orilla
eres la más brillante, la otra
soy yo
hasta que el mar no reclame de vuelta
y la orilla no devuelva
y donde nuestros caminos
se separan
sobrevive lo efímero para quien lo suelta
si no se despide de lo que
debe irse
se convertirá en su prisión
hasta que lo libere
pero de qué está hecha la fe?
y la voluntad?
mira, pueden separar nuestra sangre bajo falsas fronteras
pero nuestra cuna es el cielo infinito
una mano no puede alcanzar
lo que pertenece, humano
no puede separarlo
porque el segador cosecha todo
lo que no tiene amor
en una balanza ligera pesa mi corazón
no puede llevar consigo las cargas terrenales
ante alas ligeras se abre la puerta del cielo
países desaparecen
si los engendraron, terminan en la tumba
el tiempo se escapa
pero hay algo que no pasa
desaparecen mundos
caen estrellas, donde la tierra y el cielo se fusionan
pero tú eres eterno en mí
en aguas abiertas
me elevo
la superficie está agitada, sus olas eventualmente cubrirán
que la tierra juzgue, y el hombre si así lo desea
delirio todo, lo que luego la tumba cubrirá
ya no busco
las palabras
el mundo es hermoso porque sé que estás en él
uno resuena en ti y otro resuena en mí
y dejamos que Dios también escriba una canción de nosotros