A Láz
Meg fogok halni
A testedben égett bűnök nyomai feltünnek
Vegyesen a vérrel csak az illatod ne lenne oly édes
A szemeimbe néztünk mintha kincset találnánk
Egy furcsa fennkölt álcát egymás arcán
Naptól lett tűz, fénylő szent szűz ér hozzám
Csillagtestű gomolygó szent gőz nyitja most szám
Nincs az a hegy amit veled kell, hogy másszak
Oly díszes ruhában, hogy még kisebbnek látszak
De én leszek az első emberfeletti ember
Kit vér szava hív, de bele fogok halni
Ó jöjj te még nemvárt, a szívemet közönnyel megmérgező láz,
Hogy elveszítsen engem, engem és álmát.hol volt,hol nem volt,
Hol meghalt, az isten tartsa meg törékeny varázsát
Ha vegyes vér fröcsköli újra szétzilált arcát
Nincs az a hegy amit veled kell, hogy másszak
Oly díszes ruhában, hogy még kisebbnek látszak
De én leszek az első emberfeletti ember
Kit vér szava hív, de tudod ez köt össze minket
Vak csillagszerű züllött fényei
A megváltó nézett rá belőlem egy kezdő, esendő jézus krisztus
Ki háromszol gázol keresztül a lelkeden istenné válása rögös útján.
A belső fájdalom tesz bennünket széppé
Késő bánat mindkét arcon minden kürtszó értünk szóljon
Szégyenbélyeget hordom magamon
A Láz
Voy a morir
Las huellas quemadas de tus pecados aparecen en tu cuerpo
Mezcladas con sangre, si tan solo tu aroma no fuera tan dulce
Nos miramos a los ojos como si encontráramos un tesoro
Una extraña y elevada máscara en nuestros rostros
El sol se convierte en fuego, la virgen brillante y sagrada viene hacia mí
El gas sagrado de la constelación de estrellas abre ahora mi boca
No hay montaña que deba escalar contigo
Vestido tan elegante para parecer aún más pequeño
Pero seré el primer ser humano sobrenatural
Que la sangre llama, pero moriré por ello
Oh ven, fiebre inesperada, envenenando mi corazón con indiferencia
Para perderme a mí, a mí y a su sueño, donde sea que esté
Donde murió, que Dios conserve su frágil encanto
Si la sangre mezclada salpica de nuevo su rostro desgarrado
No hay montaña que deba escalar contigo
Vestido tan elegante para parecer aún más pequeño
Pero seré el primer ser humano sobrenatural
Que la sangre llama, pero sabes que esto nos une
Las estrellas ciegas y corruptas
El redentor me miró desde adentro, un comienzo, un Jesucristo caído
Que traspasa tu alma con sus tres clavos en el camino pedregoso hacia la divinidad
El dolor interno nos hace hermosos
La tristeza tardía en cada rostro, cada toque de trompeta es por nosotros
Llevo la marca de la vergüenza en mi piel