Milyen Szerencsés
Ahogy lépkedek a fehér hóban
Próbálok gondolni valami jóra
De ahogy végignézem az életem
Rá kell jönnöm, hogy:
Meg kell tanulnom újra sírni
Meg kell tanulnom újra bízni
Meg kell tanulnom újra hinni
Meg kell tanulnom sírni
Pedig sírva kezdtem, mint sokan mások
De senki nem tudta, hogy kire is várok
É s ahogy elmúltak az éveim
Elfelejtettem, hogy hova is tartok
Hideg a szél, és hideg a nap
Hideg nélküled minden pillanat
Az álmaim, csak beteg képek
Az elmém játékai ezek
Sivatagban élek
Az a néhány csepp víz
Amit itt kapok
Rajtam nem segít
Látom, felettem keselyûk szállnak
Idehoztak engem ezek a vágyak
De a gondolat, hogy egyszer meglátlak
Erõt ad, hogy tovább járjak
Ezen az úton, amit adtál nekem
Miattad élem az életem
Milyen szerencsés, aki látja az arcod
Milyen szerencsés, aki hallja a hangod
Milyen szerencsés, aki átölel téged
Milyen szerencsés, aki neked ad mindent
Qué afortunado
Mientras camino en la blanca nieve
Intento pensar en algo bueno
Pero al repasar mi vida
Tengo que darme cuenta de que:
Debo aprender a llorar de nuevo
Debo aprender a confiar de nuevo
Debo aprender a creer de nuevo
Debo aprender a llorar
Aunque comencé llorando, como muchos otros
Nadie sabía a quién esperaba
Y a medida que pasaron los años
Olvidé hacia dónde me dirigía
El viento es frío, y el sol es frío
Frío sin ti en cada momento
Mis sueños, solo imágenes enfermas
Juegos de mi mente
Vivo en un desierto
Las pocas gotas de agua
Que recibo aquí
No me ayudan en nada
Veo buitres volando sobre mí
Estos deseos me trajeron aquí
Pero el pensamiento de verte alguna vez
Me da fuerzas para seguir caminando
En este camino que me diste
Por ti vivo mi vida
Qué afortunado quien ve tu rostro
Qué afortunado quien escucha tu voz
Qué afortunado quien te abraza
Qué afortunado quien te da todo