Zokog a Lelkem
Nem leszek az ányékod tovább
Remélem, hogy elborít a szürkülõ homály.
A sûrû, gomolygó ködben
A rövid emlékek tova lökdösnek.
Betakar az éjszaka leple
Elborít a sötétség csendje.
Eltûnök csendben, mint vadnyom a földrõl.
Leszállok még ma gyönyörû felhõdrõl.
Refr.:
Nézd ember, hogy remeg a testem
Mondd ember, miért sír a lelkem?
Miért sír a lelkem, miért remeg testem?
Hallod ember, zogog a lelkem.
Sós könnycseppek csorognak bennem
Sírok, de az arcom torz vigyorba rándul
Most már mindegy szemem álomra zárul
Llorando mi alma
No seré más tu sombra
Espero ser cubierto por la oscuridad que se aproxima.
En la densa niebla que se arremolina
Los breves recuerdos se desvanecen.
La noche me envuelve con su manto
El silencio de la oscuridad me envuelve.
Desaparezco en silencio como una huella en la tierra.
Descenderé hoy de tu hermosa nube.
Estribillo:
Mira hombre, cómo tiembla mi cuerpo
Dime hombre, ¿por qué llora mi alma?
¿Por qué llora mi alma, por qué tiembla mi cuerpo?
Escucha hombre, llora mi alma.
Lágrimas saladas corren por mí
Lloro, pero mi rostro se retuerce en una sonrisa torcida
Ahora ya da igual, mis ojos se cierran al sueño