Zokog a Lelkem

Llorando mi alma

Zokog a Lelkem

No seré más tu sombraNem leszek az ányékod tovább
Espero ser cubierto por la oscuridad que se aproxima.Remélem, hogy elborít a szürkülõ homály.
En la densa niebla que se arremolinaA sûrû, gomolygó ködben
Los breves recuerdos se desvanecen.A rövid emlékek tova lökdösnek.

La noche me envuelve con su mantoBetakar az éjszaka leple
El silencio de la oscuridad me envuelve.Elborít a sötétség csendje.
Desaparezco en silencio como una huella en la tierra.Eltûnök csendben, mint vadnyom a földrõl.
Descenderé hoy de tu hermosa nube.Leszállok még ma gyönyörû felhõdrõl.

Estribillo:Refr.:
Mira hombre, cómo tiembla mi cuerpoNézd ember, hogy remeg a testem
Dime hombre, ¿por qué llora mi alma?Mondd ember, miért sír a lelkem?
¿Por qué llora mi alma, por qué tiembla mi cuerpo?Miért sír a lelkem, miért remeg testem?

Escucha hombre, llora mi alma.Hallod ember, zogog a lelkem.
Lágrimas saladas corren por míSós könnycseppek csorognak bennem
Lloro, pero mi rostro se retuerce en una sonrisa torcidaSírok, de az arcom torz vigyorba rándul
Ahora ya da igual, mis ojos se cierran al sueñoMost már mindegy szemem álomra zárul