Ezer Sebből Vérzem
Félelemmel telve a jövõ, amelybe nézek
Elhagyott a hitem most, hogy erõt ad az élet
A sötét körül ölel, és lehúz, mint az örvény
Érzem, már zuhanok a mélybe, visz magával lefelé
Refrén:
Sivár, hosszú az út, a végtelen mocsarán át
Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát
Nem érzek már fájdalmat sem, testem kõvé dermedt
A lelkem csillagporként ragyogja be, az éteri eget
Fejem fölött látom a hollók raját, keringenek
S felbõszült vadként törnek rám, hogy elvigyenek
Refrén:
Sivár, hosszú az út, a végtelen mocsarán át
Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát
Az éj leple alatt, ezer sebbõl vérzem
Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát
De las heridas broto sangre
Lleno de miedo por el futuro, al que miro
Mi fe me ha abandonado ahora, pero la vida me da fuerzas
La oscuridad me abraza y me arrastra como un remolino
Siento que caigo hacia lo profundo, llevado hacia abajo
Coro:
El camino es árido y largo, a través del pantano infinito
Las rosas negras florecen, y desprenden el olor de la muerte
Ya no siento dolor, mi cuerpo se ha vuelto piedra
Mi alma brilla como polvo de estrellas, en el cielo etéreo
Sobre mi cabeza veo la bandada de cuervos, planean
Y como bestias enfurecidas vienen hacia mí, para llevarme
Coro:
El camino es árido y largo, a través del pantano infinito
Las rosas negras florecen, y desprenden el olor de la muerte
Bajo el velo de la noche, de las heridas broto sangre
Las rosas negras florecen, y desprenden el olor de la muerte