Vérzõ Hold
Nem talállak, bárhogy hívlak
Lehet, hogy túl késõ már...
A megérzésem lassan megfojt
Mindig elõttem van arcod,
Mikor elmesélted
Azt az álmot, amit
Tõlem kaptál, bár nem kérted...
Angyal: "Ne sajnáld õt, inkább éld túl
Akármeddig süllyedsz még...
A bánat- ingoványból szólít
Érzem, itt van köztünk,
Erõsebb lett tõle a fény
Ne engedd, hogy újból
A mélybe rántson a keserûség!
Egyszerû, könnyebb út,
De emészt majd a szörnyû múlt,
Ha engeded, hogy áldozattá válj...
Azt hiszed: nincs már más,
Nézz az égre, ott vár rád a segítség
Megvédi a lelked"...
Azt mondták nincs közöttünk már
Elment, és lelke messze jár
Mondd meg, hogy hol voltál
Amikor szükség volt rád?
Nem hallom a külvilág zaját
Nem látom a fényeket sem már
Csak némán süllyedek
És lassan elveszek
Vérzõ Hold a lelkem
Könnyfolyók vizén
Mindkét partról a bánat
Arca néz felém...
Sostén de Dolor
No te encuentro, sin importar cómo te llame
Quizás ya sea demasiado tarde...
Mi intuición lentamente se ahoga
Siempre veo tu rostro delante de mí,
Cuando me contaste
Ese sueño que
Recibiste de mí, aunque no lo pediste...
Ángel: 'No lo lamentes, más bien sobrevive
No importa cuánto te hundas aún...
La ciénaga de la tristeza te llama
Siento que está entre nosotros,
La luz se ha fortalecido por él
No permitas que nuevamente
La amargura te arrastre hacia lo profundo'
Un camino simple, más fácil,
Pero el terrible pasado te consumirá,
Si permites convertirte en sacrificio...
Crees que no hay nada más,
Mira al cielo, ahí te espera la ayuda
'Protegerá tu alma'...
Dijeron que ya no está entre nosotros
Se fue, y su alma está lejos
Dime, ¿dónde estabas
Cuando te necesitaba?
No escucho el ruido del mundo exterior
Ya no veo las luces
Simplemente me hundo en silencio
Y lentamente me pierdo
La luna sangrante de mi alma
En el río de lágrimas
La tristeza desde ambas orillas
Me mira a los ojos...