A Végzet Ajtaja
Esõsátor, benne a város
Könyörtelen utcáin át
Száguld egy gép egy gyenge nõvel
Sok üres év és mennyi kín
Elmúlt, mert jött egy hír
De ott a félelem az ismeretlentõl
És az út végén a ház-a Végzet
Ez a ház, ahová hazajár
A Halál, és nincs bent más
Csak egy félholt gyermek s a halott férj
A fiút kínozták,
Erre vall itt minden tárgy
Anyja térden állva öleli át
Minden kérdésre pár szó a válasz:
R.: December ajtaját nem éri fénysugár
A múltnak ritmusát felejtsd el nincs tovább
December ajtaján vezet az út tovább
És egyre mostohább és egyre ostobább
Míg az ajtó nyitva áll - félek!!
Megmentettél az álmoktól,
Ments meg magamtól!!!
R.
La Puerta del Destino
Es un día de lluvia, en el centro de la ciudad
A través de las implacables calles
Corre un auto con una mujer débil
Muchos años vacíos y cuánto dolor
Pasaron, porque llegó una noticia
Pero allí está el miedo a lo desconocido
Y al final del camino está la casa, la Puerta del Destino
Esta casa a la que regresa
La Muerte, y no hay nadie más adentro
Sólo un niño medio muerto y el esposo fallecido
Al niño lo torturaron,
Todo objeto aquí testifica
Su madre arrodillada lo abraza
A cada pregunta, unas pocas palabras son la respuesta:
Coro: La luz del sol no alcanza la puerta de diciembre
Olvídate del ritmo del pasado, ya no hay más
A través de la puerta de diciembre continúa el camino
Y se vuelve más hostil y más tonto
Mientras la puerta permanece abierta - ¡tengo miedo!
Me has salvado de los sueños,
¡Sálvame de mí mismo!
Coro