Jöjj Vissza Nyár!
Mint hegyek csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél
Csendes a szívem, többé nem ég
Nem bántja újabb szenvedély;
Felettem a csillagod
Szinte megvakít, úgy ragyog
Szívemre szórja sugarát,
Azért én fel nem olvadok...
Jöjj vissza nyár, hogy bennem újra lángolj,
Ha elér a vágy, nem árt se fagy, se szél
Szívemhez érj és szenvedéllyel ápolj,
Ölelj át, hogy pusztuljon a tél!
De néha csöndes északán,
Mikor álmodozom egyedül
A múlt ifjúság tündér taván
Kedves arcod felmerül;
Ekkor jeges szívem enged,
Mint hosszú téli éjjelen
A hegycsúcs sötét hava,
Mikor a felkelõ nap megjelen...
¡Vuelve Verano!
Como el hielo en la cima de las montañas,
Que no daña ni el sol ni el viento,
Mi corazón está en calma, ya no arde más,
No perturba una nueva pasión;
Sobre mí brilla tu estrella,
Casi me ciega con su resplandor,
Esparce sus rayos sobre mi corazón,
Por eso yo no me derrito...
¡Vuelve verano, para que arda de nuevo en mí,
Si el deseo llega, no daña ni el frío ni el viento,
Acércate a mi corazón y cuídalo con pasión,
¡Abrázame para que el invierno perezca!
Pero a veces en el silencioso norte,
Cuando sueño en soledad,
En el lago de la juventud pasada
Tu querido rostro aparece;
En ese momento mi corazón helado cede,
Como en una larga noche de invierno,
La oscuridad de la cima de la montaña,
Cuando sale el sol...