Által mennék...
Által mennék...
Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
virít az ablakában.
Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.
A través del Tisza...
A través del Tisza...
A través del Tisza yo iría
remando, remando, remando.
Allí vive, allí vive mi paloma,
allí vive mi paloma.
En la ciudad vive,
en la tercera calle,
rosas rojas, jacintos azules, violetas
florecen en su ventana.
A través del Tisza yo iría
no me atrevo, no me atrevo, pero no me atrevo.
Temo caer al Tisza,
temo caer al Tisza.
En el lomo de mi caballo,
la silla se ha girado,
entre las olas del Tisza me pierdo,
no seré de mi amor.