Búcsúszó
Váratlan emlékképek, távoli, régi múlt
A régi történet már nem mozdul, vízbe fúlt
Szeretnék hinni még, bár ez most nehéz lesz
Eltenném emlékbe, de te már nem segítesz
Szeretném azt mondani, "örülök, ennyi volt"
S lazán elfeküdni, mint papíron a tintafolt
De az érzés tovább mérgez, fájdalmas, nehéz így
A távolból többé senki sem hív
Vége van hát, többé nincs visszaút
A jövõ a fontos, nem a múlt
Szállok a széllel, porszemként
Egyszer talán visszatérek még
Tudom, elfelejtetted, milyen is volt az ég
Amikor együtt mentünk, s vártuk az éj szelét
Számomra talán sok is, számodra kevés volt
Bárcsak újra élném azt az õsi kort
Végtelen hosszú ösvény, azt hittem, azon jársz
De soha nem érted el, a fényes, nagy tisztást
Pedig én ott vártam rád, s figyeltem szüntelen
Nem tudtam akkor sem, mi az a félelem
Vége van hát, többé nincs visszaút
A jövõ a fontos, nem a múlt
Szállok a széllel, porszemként
Egyszer talán visszatérek még
Itthagyok mindent, elmegyek én
Nincs többé bûn és nincs erény
Vége a dalnak, vén utazó
Ez lett hát a búcsúszó
Nem vágytam semmi többre, nem kértem semmi mást
Csak bûnös sorsainkra egy új feloldozást
Így lett a végtelen büszkeségbõl szerénység
Vártam egy semmiségre, de nem jött a segítség
Remélem azért egyszer meglátogatsz engem
S meghallgatod mindazt, mit ez idõ alatt tettem
Döntsük le együtt az elmúlt idõ falait
Mert én még itt vagyok, még ha te nem is vagy itt
Vége van hát, többé nincs visszaút
A jövõ a fontos, nem a múlt
Szállok a széllel, porszemként
Egyszer talán visszatérek még
Itthagyok mindent, elmegyek én
Nincs többé bûn és nincs erény
Vége a dalnak, vén utazó
Ez lett hát a búcsúszó
Palabra de despedida
Recuerdos inesperados, lejanos, antiguos pasados
La vieja historia ya no se mueve, se ahogó en el agua
Quiero seguir creyendo, aunque ahora será difícil
Guardaría el recuerdo, pero tú ya no ayudas
Quisiera decir 'me alegro, eso fue todo'
Y descansar relajadamente, como una mancha de tinta en el papel
Pero el sentimiento sigue envenenando, doloroso, difícil así
Nadie llama desde lejos ya
Así que se acabó, no hay vuelta atrás
El futuro es lo importante, no el pasado
Vuelo con el viento, como un grano de polvo
Quizás algún día regrese
Sé que olvidaste cómo era el cielo
Cuando íbamos juntos y esperábamos el viento de la noche
Quizás para mí fue mucho, para ti fue poco
Ojalá pudiera revivir esos tiempos antiguos
Un camino infinitamente largo, pensé que estabas caminando por él
Pero nunca llegaste a la brillante y amplia pradera
Aunque yo te esperaba allí, y te observaba constantemente
En ese entonces no sabía qué era el miedo
Así que se acabó, no hay vuelta atrás
El futuro es lo importante, no el pasado
Vuelo con el viento, como un grano de polvo
Quizás algún día regrese
Dejo todo aquí, me voy
No hay más pecado y no hay virtud
Se acabó la canción, viejo viajero
Esta es la palabra de despedida
No deseaba nada más, no pedía nada más
Solo una nueva redención para nuestros destinos pecaminosos
Así que de la infinita soberbia surgió la humildad
Esperaba una insignificancia, pero la ayuda no llegó
Espero que alguna vez me visites
Y escuches todo lo que hice durante este tiempo
Derribemos juntos los muros del pasado
Porque yo sigo aquí, aunque tú no estés
Así que se acabó, no hay vuelta atrás
El futuro es lo importante, no el pasado
Vuelo con el viento, como un grano de polvo
Quizás algún día regrese
Dejo todo aquí, me voy
No hay más pecado y no hay virtud
Se acabó la canción, viejo viajero
Esta es la palabra de despedida