Jégvirág
Hófödte táj...
Egy holló fagyott szárnnyal száll
Tarkopasz fák...
Rémálma valósággá vált
Amerre néz, csakis pusztaságot lát
Élelem nélkül várja a biztos halált
Hóvihar sûrûjében keresi a célját
Ily szörnyû telet eddig soha nem élt még át
Csillogó jégvirág...
Egy fagyott ablakpárkány,
Mint egy délibáb
Reményfoltként száll
Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt
Õ lassan követi a rozsdás sínt...
Hófödte tér...
A körúton csak porhót fúj a szél
Szoborként néz...
Elfogadni még mindig nehéz
Az emberek alszanak még
Bár kinyithatná a varázsszelencét
Csak egy kívánság, mit kér
Hozzon élelmet a szél
Csillogó jégvirág...
Egy fagyott ablakpárkány,
Mint egy délibáb
Reményfoltként száll
Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt
Õ lassan követi a rozsdás sínt...
Vörösen izzón, a távolból
Mint ragyogó tulipán
Feléledt tán a remény?
Íme egy kicsi lány
'Mondd, miért, ó miért állsz itt
Nagy, fekete madár?
Ha itt maradsz éhesen
Elragad a halál
De én majd megmentelek', szólt
S szaladt a kis leány
Majd vöröslõ, szép ruhájában
Magokat hoz talán...
És száll, csak száll a téren át,
Hiába a hó és jég
Nem feledi sohasem azt
Ki megmentette életét
Csillogó jégvirág...
Egy fagyott ablakpárkány,
Mint egy délibáb
Reményfoltként száll
Kémény, melybõl füst tör fel, kioltva a jeges kínt
Most újra kinyithatja szárnyait...
Flor de hielo
Nevada cubrió el paisaje...
Un cuervo vuela con alas congeladas
Árboles multicolores...
Su pesadilla se hizo realidad
Dondequiera que mire, solo ve desolación
Esperando la muerte segura sin comida
En medio de la densa tormenta de nieve busca su objetivo
Nunca antes había experimentado un invierno tan terrible
Brillante flor de hielo...
Un alféizar congelado
Como un espejismo
Se eleva como una mancha de esperanza
La chimenea de la que emerge humo, apagando el dolor helado
Él sigue lentamente el rastro oxidado...
Plaza cubierta de nieve...
En la avenida solo sopla polvo el viento
Observa como una estatua...
Aún es difícil aceptar
La gente todavía duerme
Aunque podría abrir la caja de los deseos
Solo pide un deseo
Que el viento traiga comida
Brillante flor de hielo...
Un alféizar congelado
Como un espejismo
Se eleva como una mancha de esperanza
La chimenea de la que emerge humo, apagando el dolor helado
Él sigue lentamente el rastro oxidado...
Rojo y ardiente, desde lejos
Como un tulipán brillante
¿La esperanza ha renacido?
Aquí está una pequeña niña
'Dime, ¿por qué estás aquí
Gran pájaro negro?
Si te quedas aquí hambriento
La muerte te llevará
Pero yo te salvaré', dijo
Y la niña corrió
Quizás en su hermoso vestido rojo
Traerá semillas...
Y vuela, solo vuela a través de la plaza
A pesar de la nieve y el hielo
Nunca olvidará a aquel
Que le salvó la vida
Brillante flor de hielo...
Un alféizar congelado
Como un espejismo
Se eleva como una mancha de esperanza
La chimenea de la que emerge humo, apagando el dolor helado
Ahora puede abrir sus alas de nuevo...