Reneszánsz
Elmúlt már rég a nyár,
Elmúltak szép érzéseim,
Nincsen több büszkeség
Nincsen többé már szerelem.
Ne bánts, ne kínozz, ne kérdezz,
Értsd meg végre szenvedek.
Ne ûzz, ne üldözz, ne érezz,
Szeretni, mondd, így hogy lehet?
Ne kérj, ne vádolj, ne vétkezz,
Kínzó, õrült fájdalom.
Bármit és bárkivel tettem,
Szemlesütve vállalom.
Szedj hát szét
S én összeraklak majd
Élnék még
De szívem tiltja
Ó, meddig áltatsz még
Vess véget, nem kell ez így már
Ó, ne csókolj már
Míg ennyi mérget köp e száj
Kínozz tovább,
Ez kell, igen, gyötörj hát még
Ó, de megbuktál
Mutasd máshol e szemfényvesztést
Vérzõ seb mar a lelkem mélyén
Megvágva, a semmi szélén
Hõsként élni a szív fájdalmát
Megölhetsz, de csak lesz még reneszánsz...
Ne árts, ne gyilkolj, ne nézz mert
Én ezt többé nem bírom
Ne adj, ne számolj, ne írj hisz
Ez nem más, csak ártalom
Ne áldozz, értsd meg itt vége
Szállnék angyalszárnyakon
De hogyha ez a jó szándék
Nem lesz még egy alkalom
Elvesztett órák, (percek) és napok,
Veled voltam, most hol vagyok?
Elvesztett évek, (hosszú) századok,
(Végtelen) magány, elszálló pillanatok.
Szeretném látni még
Mint feletted a kör bezárul
Szenvednék is talán
S kacagnék, ó, álnokul
Renacimiento
Ya pasó hace mucho el verano,
Ya se fueron mis bellos sentimientos,
Ya no hay más orgullo,
Ya no hay amor.
No lastimes, no tortures, no preguntes,
Por fin entiende que sufro,
No persigas, no acoses, no sientas,
¿Cómo se puede amar así, dime?
No pidas, no acuses, no falles,
Dolor tortuoso y loco.
Cualquier cosa y con cualquiera lo hice,
Lo asumo con la cabeza baja.
Así que deshazte de mí
Y yo te reconstruiré,
Aún viviría,
Pero mi corazón lo prohíbe.
Oh, ¿hasta cuándo me engañarás?
Ponle fin, esto ya no puede seguir así,
Oh, no me beses más,
Mientras esta boca escupe tanto veneno,
Sigue torturando,
Es necesario, sí, sigue atormentando,
Oh, pero has fracasado,
Muestra esta ilusión en otro lado.
Una herida sangrante en lo profundo de mi alma,
Cortada en el borde de la nada,
Vivir como un héroe el dolor del corazón,
Puedes matar, pero aún habrá un renacimiento...
No hagas daño, no mates, no mires porque
Ya no puedo más con esto,
No des, no cuentes, no escribas porque
Esto no es más que daño,
No te sacrifiques, entiende que aquí termina,
Volaría con alas de ángel,
Pero si esta es la buena intención,
No habrá otra oportunidad más.
Horas perdidas, (minutos) y días,
Estuve contigo, ¿dónde estoy ahora?
Años perdidos, (largos) siglos,
(Soledad infinita), momentos que se desvanecen.
Quisiera ver aún
Cómo se cierra el círculo sobre ti,
Quizás también sufriría
Y reiría, oh, falsamente.