Huszadik századi városlakó
A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetõk közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv elõtt, a jégrõl veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Ciudadano del siglo veinte
El paisaje que ves, no da flores,
El paisaje que ves, así se volvió por el humo,
Entre los techos el cielo, nunca es azul puro,
Qué más puedo decir, una frase sobre mí mismo,
Soy un ciudadano del siglo veinte.
Aquí está la casa y dentro las personas,
Vivo como los demás,
Me siento frente al televisor, tomo cerveza del hielo,
Escucho el magnetófono, camino poco,
Soy un ciudadano del siglo veinte.