Hegylakó
Késõre jár, új láthatár
Nem nyílik többé
Átváltozol, vén hegylakó
Földdé meg köddé
Mert végül egy marad csupán
Ez a szabály
Mert végül eltalál
Hozzád a halál
Indulsz, ha kell, nem térít el
Fegyver, se szép szó
Percet se kérsz, egyet se félsz
Nem volna méltó
Eljön a halál, a neked való
Eljön a halál
Átölel az éj, a neked való
Eltûnik a táj
Végállomás, több látomás
Nem vár terád már
Csak tiszta szép, vad hegyvidék
Épp erre vágytál
Átsodor a szél, a neked való
Átsodor szél
Átrepít a szél, neked való
Átölel az él
Szállsz!
Magasba szállsz
Magadra vársz
Magadba szállsz
Széttép a szél, hozzád sem ér,
Széttép az örvény
Jöjj, hegylakó, új próba vár,
Újfajta törvény...
Átsodor a szél, a neked való
Átsodor a szél
Átrepít a szél, a neked való
Átölel az éj
Szállsz!
Magasba szállsz
Magadra vársz
Magadba szállsz
Montañés
Es tarde, un nuevo horizonte
Ya no se abre más
Te transformas, montañés viejo
Tierra y niebla
Porque al final solo queda uno
Esta es la regla
Porque al final la muerte
Te alcanza
Te vas, si es necesario, no te desvías
Arma ni palabras bonitas
No pides un minuto, no temes uno
No sería digno
Llega la muerte, la que te corresponde
Llega la muerte
La noche te abraza, la que te corresponde
El paisaje desaparece
Estación final, no más visiones
Ya no te espera
Solo pura y hermosa, salvaje montaña
Justo lo que anhelabas
El viento te lleva, el que te corresponde
El viento te lleva
Te transporta el viento, el que te corresponde
La vida te abraza
¡Vuelas!
Vuelas alto
Te esperas a ti mismo
Te sumerges en ti mismo
El viento te desgarra, no llega a ti
El torbellino te desgarra
Ven, montañés, una nueva prueba te espera
Una ley diferente...
El viento te lleva, el que te corresponde
El viento te lleva
Te transporta el viento, el que te corresponde
La noche te abraza
¡Vuelas!
Vuelas alto
Te esperas a ti mismo
Te sumerges en ti mismo