Vágyódás
Az ég ködösen néz le rám... és valahogy most szótlan
Minden semmilyen körülöttem... nincs válasz
A fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába... a lelkembe
Fáj a gondolat... fáj, hogy érzek
Miért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami!?
Egyedül vagyok a gondolataim káoszába... az õrületben
Hiába hívom õt kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiába
Pedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném... az érintését
Kínoz... mint minden körülöttem a szférában
Aludni szeretnék... úgy mint azok kik sosem vannak ébren...
De álmatlan vagyok.. .gyenge ahhoz, hogy elaludjak
Így csak fuldoklok könnyeim tengerében... A magányom karjában
Ez a sorsom... Ezért kellett felsírnom egyszer régen
De többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok... mert voltam, vagyok, és a jövõ idõ meghalt
Anhelo
El cielo me mira con neblina... y de alguna manera ahora está en silencio
Todo es insignificante a mi alrededor... no hay respuesta
Los árboles susurran misteriosamente en la noche... en mi alma
Duele el pensamiento... duele, sentir
¿Por qué existe el nacimiento!? ¿Por qué existe algo en absoluto!?
Estoy solo en el caos de mis pensamientos... en la locura
Por más que llame a quien he anhelado durante años, y tal vez ahora más que nunca... en vano
Aunque sabe que lo espero, sabe que deseo... su contacto
Me atormenta... como todo en mi esfera
Quiero dormir... como aquellos que nunca están despiertos...
Pero estoy desvelado... demasiado débil para conciliar el sueño
Así que solo me ahogo en un mar de lágrimas... en los brazos de mi soledad
Este es mi destino... Por eso lloré una vez hace mucho tiempo
Pero nunca más, si es que realmente existe, no lo haré... porque he sido, soy, y el tiempo futuro ha muerto