Egyedül
Parkokban, padokon,
Mozikban, buszokon,
Néha csak, úgy melléd ül,
Egy-egy arc egyedül.
Száz ünnep néma hangját,
Ezer csend gyûlölt dalát - hallottad -
Szemükben tisztán láttad,
Az álmatlan éjszakákat.
Elfogy a Fény, az összes Remény,
Messze kerül, az Érzés kihûl.
A nagy tömegben, mint vad tengerben,
Magányos szigetként élsz egyedül.
Utcákon, házakban,
Közelben, távolban
Mint furcsa Törzs, csodát vár,
Fohászuk égre száll.
Szorongás szürke szárnyát,
Vágyaik suttogását - hallottad -
Arcukon tisztán láttad,
Eltitkolt álmaikat.
Elfogy a Fény...
Solo
En parques, en bancos,
En cines, en autobuses,
A veces simplemente me siento a tu lado,
Un rostro solo.
Cien fiestas en silencio,
Mil canciones de odio - las escuchaste -
En sus ojos claramente viste,
Las noches sin dormir.
La Luz se agota, toda Esperanza se va,
Se aleja, el Sentimiento se enfría.
En la gran multitud, como en un mar salvaje,
Vives como una isla solitaria.
En las calles, en las casas,
Cerca, lejos,
Como una extraña Tribu, esperando un milagro,
Sus plegarias suben al cielo.
El ala gris de la ansiedad,
El susurro de sus deseos - los escuchaste -
En sus rostros claramente viste,
Sus sueños ocultos.
La Luz se agota...