Ballada a Senki Fiáról (Ballad of Nobody's Son)
Mint nagy kalap, borult reám a kék ég
És hû barátom egy akadt, a köd
Rakott tálak közt kivert az éhség
S halálra fáztam rõtt kályhák elõtt
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak
S szájam széléig áradt már a sár
Utam mellett a rózsák elpusztultak
S lehelletemtõl megfakult a nyár
Csodálom szinte már a napvilágot
Hogy néha még rongyos vállamra süt
Én, ki megjártam mind a hat világot
Megáldva és leköpve mindenütt
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam
Ahogy a temetõkben nevetek
Enyém csak az, amit a sárba dobtam
S mindent megöltem, amit szeretek
A gyõztes ég így fektette rám sátrát
A harmattól kék lett a homlokom
S így kergettem Istent, aki hátrált
S a jövendõt, mely az otthonom
Csodálom szinte már a napvilágot
Hogy néha még rongyos vállamra süt
Én, ki megjártam mind a hat világot
Megáldva és leköpve mindenütt
S bár nincs hazám, borom, se feleségem
És lábaim között a szél fütyül
Lesz még pénzem, biztosan remélem
Hogy egy nap nékem minden sikerül
(Szóló)
Csodálom szinte már a napvilágot
Hogy néha még rongyos vállamra süt
Én, ki megjártam mind a hat világot
Megáldva és leköpve mindenütt
Csodálom szinte már a napvilágot
Hogy néha még rongyos vállamra süt
Én, ki megjártam mind a hat világot
Megáldva és leköpve mindenütt
Balada del Hijo de Nadie
Como un gran sombrero, el cielo azul se cernió sobre mí
Y mi fiel amigo se perdió en la niebla
Entre platos apilados, el hambre me golpeó
Y me congelé hasta la muerte frente a las estufas rojas
Dondequiera que alcanzara, solo caían fragmentos
Y el barro ya llegaba hasta el borde de mi boca
A lo largo de mi camino, las rosas se marchitaron
Y el verano se desvaneció con mi aliento
Casi me asombra la luz del sol
Que a veces aún brilla sobre mis andrajosos hombros
Yo, que he recorrido los seis mundos
Siendo bendecido y escupido en todas partes
En lo más profundo de las tabernas de marineros, lloré
Mientras en los cementerios me reía
Solo es mío lo que arrojé al barro
Y todo lo que amé, lo maté
El cielo victorioso así levantó su tienda sobre mí
Mi frente se volvió azul por el rocío
Y así perseguí a Dios, quien retrocedía
Y al futuro, que es mi hogar
Casi me asombra la luz del sol
Que a veces aún brilla sobre mis andrajosos hombros
Yo, que he recorrido los seis mundos
Siendo bendecido y escupido en todas partes
Y aunque no tengo patria, vino ni esposa
Y el viento silba entre mis piernas
Seguro que tendré dinero, eso espero
Que un día todo me saldrá bien
(Solo)
Casi me asombra la luz del sol
Que a veces aún brilla sobre mis andrajosos hombros
Yo, que he recorrido los seis mundos
Siendo bendecido y escupido en todas partes
Casi me asombra la luz del sol
Que a veces aún brilla sobre mis andrajosos hombros
Yo, que he recorrido los seis mundos
Siendo bendecido y escupido en todas partes