Ki Véd Meg? (Kelet-Európai Rocksztár Ballada) (Who Will Protect You)
Szárnyak nélkül szálló álmok
Rocksztár lesz majd, erre vágyott
Sokkal különb mint a többi
Nincs középút, minden vagy semmi
Bejött lassan, verejtékkel
Nélkülözve, sok kemény évvel
Ott fent állt, ezrek lesték
Fényzápor mosta a testét
Ha meghalnak benned a hangok
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától, mondd el
Néhány évig gördült minden
Csillaggá vált egy festett égen
Sok mindent nem látott át
Ártatlan tudatlanság
Álltam gyakran az elsõ sorban
Minden szavát kívülrõl fújtam
Hitte tudom és én is hittem
Néhány dal és más lesz minden
Ha meghalnak benned a hangok...
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától, mondd el
Eszköz volt csak, rájött szépen
Apró csavar egy kibaszott gépben
A rock-üzlet feldolgozta, kifacsarta
A szemétre dobta
Évek teltek, felõrölték
Néztem ahogy a színpadra lép
Arcán mosoly, éppúgy mint rég
De szeme üres, hidegen ég
Ha meghalnak benned a hangok...
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától
Ha meghalnak benned a hangok...
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától, mondd el
Belül tudom néha érzi, hogy talán
Mindent újra kéne kezdeni... de nem lehet
¿Quién te protegerá?
Alas que vuelan sin alas
Se convertirá en una estrella de rock, eso es lo que anhelaba
Mucho mejor que los demás
No hay término medio, todo o nada
Entró lentamente, con sudor
Pasando por alto, con muchos años duros
Allí arriba estaba, miles lo observaban
Una lluvia de luces lavaba su cuerpo
Si los sonidos mueren dentro de ti
Olvidarán tu rostro
Quedarás solo y temblando de frío
¿Quién te protegerá de la noche, dímelo?
Durante unos años, todo rodó
Se convirtió en una estrella en un cielo pintado
No entendió muchas cosas
Inocente ignorancia
A menudo me paraba en la primera fila
Recitaba todas sus palabras de memoria
Creía que sabía y yo también creía
Un par de canciones y todo cambiará
Si los sonidos mueren dentro de ti...
Olvidarán tu rostro
Quedarás solo y temblando de frío
¿Quién te protegerá de la noche, dímelo?
Solo fue un instrumento, se dio cuenta lentamente
Un pequeño tornillo en una maldita máquina
El negocio del rock lo consumió, exprimió
Y lo arrojó a la basura
Pasaron los años, lo desgastaron
Lo vi subir al escenario
Con una sonrisa en su rostro, igual que antes
Pero sus ojos vacíos, ardiendo fríos
Si los sonidos mueren dentro de ti...
Olvidarán tu rostro
Quedarás solo y temblando de frío
¿Quién te protegerá de la noche?
Si los sonidos mueren dentro de ti...
Olvidarán tu rostro
Quedarás solo y temblando de frío
¿Quién te protegerá de la noche, dímelo?
En su interior sé que a veces siente que tal vez
Debería empezar todo de nuevo... pero no puede