395px

Ángel Solitario

Ossian

Maganyos Angyal

Tul gyorsan és tul koran talalt ra az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszu évek multak igy, gyakran ra sem néztek.

A hajnalok mar vartak ra, kibontott kócos hajjal,
El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vaggyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
Szive mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.

Mint amikor a gyermekek sirnak,
Ha éjjel rossz almot latnak,
Belül ugy izzik a banat.
Az emlékek csendben fajnak,
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül ugy hordod a multat,
Barmi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Egy téli reggel indult el, hivtak a messzi fények,
Nem hagyott itt semmi mast, csak néhany rossz fényképet.
Mas vilag most, ahol él, mas szó és mas a fény,
Tavasz, õsz, nyar vagy tél nélküle fuj itt a szél.

Mint amikor a gyermekek sirnak,
Ha éjjel rossz almot latnak,
Belül ugy izzik a banat.
Az emlékek csendben fajnak,
Mint amikor sebektõl vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül ugy hordod a multat,
Barmi volt nem tagadtad,
Törött és tépett szarnnyal, maganyos angyal.

Ángel Solitario

Demasiado rápido y demasiado temprano la vida lo encontró,
Dio lo que pudo dar, poco bueno y bello.
Los días de la semana eran grises, las festividades también,
Pasaron muchos años así, a menudo ni siquiera lo miraban.

Las mañanas lo esperaban, con el pelo revuelto,
Con palabras no dichas, con muchos deseos ocultos.
Sabía bien que no lo entendían, nunca lo amaron,
En lo profundo de su corazón, una esperanza ciega, pero si se iba, no lo buscaban.

Como cuando los niños lloran,
Si ven malos sueños por la noche,
Dentro de él arde la tristeza.
Los recuerdos duelen en silencio,
Como cuando sangras por heridas,
Pero no pides clemencia.
Llevas el pasado dentro de ti,
No niegas lo que fue,
Con alas rotas y desgarradas, ángel solitario.

En una mañana de invierno partió, llamaban las luces lejanas,
No dejó nada aquí, solo algunas malas fotografías.
Es otro mundo ahora, donde vive, otras palabras y otra luz,
Primavera, otoño, verano o invierno, el viento sopla aquí sin él.

Como cuando los niños lloran,
Si ven malos sueños por la noche,
Dentro de él arde la tristeza.
Los recuerdos duelen en silencio,
Como cuando sangras por heridas,
Pero no pides clemencia.
Llevas el pasado dentro de ti,
No niegas lo que fue,
Con alas rotas y desgarradas, ángel solitario.

Escrita por: