A Láthatár Hűlt Helye (The Cold Space Of Horizon)
Oly soká vallottuk, otthonunk a Homály
Ám láttuk-e annak már mindahány arcát?
A hadjárat, mit követtünk, fekete páncélban
Telérek völgyében, körös körbe jár
Rozsdát, merő rozsdát hordunk rég
Megtört a varázs, megtörik a jég
Elvásott vértünk lehull, alatta csontjaink
Védtelenül és igazán
Ki innen! Felszállni látszik a Köd
Nem rejtheti előlünk a távolt
A láthatár hűlt helye vár
Világgá készültünk, lám, ez a vakvilág
Földbe gyökerezvén a Semmi közepén
Ösvényünk ím végre elfogyatkozott
Béklyóink súlyából az Egekbe szökünk
Mindenek fölött: Nincs tovább
El Frío Espacio del Horizonte
Tanto tiempo hemos confesado, nuestro hogar es la Penumbra
Pero ¿hemos visto todas sus caras ya?
La campaña que seguimos, en armadura negra
En los valles de invierno, dando vueltas sin cesar
Óxido, puro óxido llevamos desde hace tiempo
El encanto se rompió, el hielo se quiebra
Nuestra sangre derramada, debajo de nuestros huesos
Desnudos y verdaderos
¡Fuera de aquí! La Niebla parece elevarse
No puede esconder la distancia de nosotros
El frío espacio del horizonte espera
Nos preparamos para el mundo, mira, este mundo ciego
Arraigados en la Tierra en medio de la Nada
Nuestro camino finalmente se agota
Escapamos de las cadenas hacia los Cielos
Por encima de todo: No hay vuelta atrás