Nincs Menedék
Nincs menedék
Mikor a nap leszállt a hegy mögött
A szívembe bánat költözött és fájt
A városban a fények kigyúltak
A csend katonái visszavonultak hozzám
Az utcákat jártam a titkot keresve
és vártam, hogy legyõzzön végre az este már
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver
és nem kell már a nyár.
Aranyba foglalt minket az idõ
de inkább kéne már egy igazi nõ,
Éjjel az vágyak mind elhulltak
az álmok az agyból kiszabadultak
Rohad a hús és ma elhal a vágy
Egyedül, mégis egyedül vagyok
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább
de csak a semmi vár.
Nézem a holdat, az alkohol forgat
Ott van a testem, nincs ami fáj
Tízezer álom az álomhatáron
Nincsenek órák és nincs akadály
A halál nem él, mégis visszatér
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.
Fogynak az órák, nincsen elég
Nézem a holdat, nincs menedék
Tízezer álom, tízezer év
Hiába minden, mert nincsen elég menedék
Nekem
Nincs mit vesztenem
Nem elég nekem,
Kedvesem
Ember a földön és ember az égben
Istent hívja, de mind a sötétben vár
Túl sok a fény és túl sok az eszme
Jézus tudta, de õ már messze jár.
És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább
Ha százezerbõl senki se tudja
Senki se érti, hogy nem bírom már
Nem bírhatom tovább.
Sin Refugio
No hay refugio
Cuando el sol se ocultó detrás de la montaña
La tristeza se instaló en mi corazón y dolía
En la ciudad, las luces se encendieron
Los soldados del silencio se retiraron hacia mí
Recorrí las calles buscando el secreto
y esperé a que la noche finalmente me venciera
Sabía que esto también terminaría algún día
Un suicida no necesita un arma
y el verano ya no es necesario.
El tiempo nos envolvió en oro
pero realmente necesitaría una mujer de verdad,
Por la noche, los deseos se desvanecieron
los sueños se liberaron de la mente
La carne se pudre y el deseo muere hoy
Estoy solo, pero aún así estoy solo
Con la cara contra la pared sigo adelante
pero solo la nada me espera.
Miro la luna, el alcohol gira
Mi cuerpo está ahí, no hay dolor
Diez mil sueños en el horizonte de los sueños
No hay horas y no hay obstáculos
La muerte no vive, pero regresa
Como el verdadero invierno después del verano.
Las horas se agotan, no es suficiente
Miro la luna, no hay refugio
Diez mil sueños, diez mil años
Todo es en vano, porque no hay suficiente refugio
Para mí
No tengo nada que perder
No es suficiente para mí,
Mi amor
Un hombre en la tierra y un hombre en el cielo
Llama a Dios, pero todos esperan en la oscuridad
Hay demasiada luz y demasiadas ideas
Jesús lo sabía, pero él ya está lejos.
Y si el corazón duele, seguiré viviendo sin él
Si cien mil personas no lo entienden
Nadie entiende que ya no puedo más
No puedo seguir adelante.