A Hegyeken Túl
Gyermekként álmodtam, egy világról, a messzi távolban
Gyermekként álmodtam.
Felnőttem láthattam, de nem leltem a világom, a világban,
Amiről elhittem eljön majd és minden oly jó lesz majd.
Gyermekként elhittem, hogy az álmaim valóra váltom,
De félek, már nem jön el, most minden bűnömet úgy bánom,
Elrepülnék egy más világba, messze a hegyeken túlra és kezdeném,
De az évek rég ráncokat rajzolnak a homokba.
Itt belül minden még tisztán él,
A gyermekkor gondtalan évei szép emlék,
Még bennem tisztán él.
Túl sok könny hullt már a földre, túl sok fának a lombjait törte a szél,
Az élet néha túl kemény, de bízok még.
Más Allá de las Montañas
De niño soñaba con un mundo, en la lejanía
De niño soñaba.
Al crecer pude ver, pero no encontré mi mundo, en el mundo,
En el que creí que llegaría y todo sería tan bueno.
De niño creía que mis sueños se harían realidad,
Pero temo que ya no llegará, ahora me arrepiento de todos mis pecados,
Volaría a otro mundo, más allá de las montañas y empezaría de nuevo,
Pero los años han dibujado arrugas en la arena.
Aquí dentro todo sigue viviendo claramente,
Los años despreocupados de la infancia son bellos recuerdos,
Sigue viviendo claramente en mí.
Demasiadas lágrimas han caído ya al suelo, demasiado viento ha roto las hojas de los árboles,
La vida a veces es demasiado dura, pero aún tengo esperanza.