Hív a Végtelen
Remeg a kéz, pár sor az egész,
Bárcsak tudnád, hogy fáj nekem,
De érzem, meg kell tennem.
Holnap könnyebb lesz már,
Csak aludj még kicsi lány, aludj még kicsi lány.
Vágyom rád, még mindig, mint akkor rég,
Fáj még száz szép emlék - még bennem él, de mennem kell.
Fenn az égen, egy csillag, majd elvezet hozzám,
De hív a végtelen, ugye mindig gondolsz rám.
Remeg a kéz, e pár sor a papírról rám visszanéz,
Most minden olyan csendes.
Csak aludj mélyen kedves.
Talán rólam álmodsz, de én már...
Tőled távol járok már.
Llama al Infinito
Tiemblo la mano, unas líneas es todo,
Ojalá supieras lo mucho que me duele,
Pero lo siento, debo hacerlo.
Mañana será más fácil ya,
Solo sigue durmiendo pequeña niña, sigue durmiendo.
Te deseo, todavía, como en aquel entonces,
Duele aún cien bellos recuerdos - aún viven en mí, pero debo irme.
En el cielo, una estrella, luego me guiará hacia ti,
Pero llama al infinito, ¿verdad que siempre piensas en mí?
Tiemblo la mano, estas pocas líneas en el papel me miran de vuelta,
Ahora todo es tan tranquilo.
Solo duerme profundamente, querida.
Quizás sueñas conmigo, pero yo ya...
Estoy lejos de ti ya.