Hív a Végtelen

Llama al Infinito

Hív a Végtelen

Tiemblo la mano, unas líneas es todo,Remeg a kéz, pár sor az egész,
Ojalá supieras lo mucho que me duele,Bárcsak tudnád, hogy fáj nekem,
Pero lo siento, debo hacerlo.De érzem, meg kell tennem.
Mañana será más fácil ya,Holnap könnyebb lesz már,
Solo sigue durmiendo pequeña niña, sigue durmiendo.Csak aludj még kicsi lány, aludj még kicsi lány.

Te deseo, todavía, como en aquel entonces,Vágyom rád, még mindig, mint akkor rég,
Duele aún cien bellos recuerdos - aún viven en mí, pero debo irme.Fáj még száz szép emlék - még bennem él, de mennem kell.
En el cielo, una estrella, luego me guiará hacia ti,Fenn az égen, egy csillag, majd elvezet hozzám,
Pero llama al infinito, ¿verdad que siempre piensas en mí?De hív a végtelen, ugye mindig gondolsz rám.

Tiemblo la mano, estas pocas líneas en el papel me miran de vuelta,Remeg a kéz, e pár sor a papírról rám visszanéz,
Ahora todo es tan tranquilo.Most minden olyan csendes.
Solo duerme profundamente, querida.Csak aludj mélyen kedves.
Quizás sueñas conmigo, pero yo ya...Talán rólam álmodsz, de én már...
Estoy lejos de ti ya.Tőled távol járok már.