Isten Kardja
Volt a szittya királyoknak
Egy kardja az istenektõl
Hogy az összes népek felett
Uralkodjék mindenestõl
Csodás kardjuk úgy elveszett
A múlt homályában
Hogy csupán a vének tudták
Kardjuk még a világon van.
Öreg bölcsek mondogatták:
"Kutassátok Isten kardját,
Mert az lesz a világ ura
Ki markolja markolatját"
Isteneknek csodás kardját
Kereste a világ népe
Keresték és elfeledték,
Soká nem tudtak felõle.
Mígnem egyszer Attilának, nagy királynak édesanyja
Álmot látott miben lángolt Isteneknek õsi kardja
Tudta rögtön nem véletlen ha a csodát birtokolja
Csak úgy lehet fia király ha a kardot fia fogja.
Történt egyszer hogy egy pásztor
A tinóit legeltette
S látja fényes lángnyelv villan
Ki a földbõl épp elõtte
Kihúzza a kardot gyorsan
Attilához lohol vele:
"Ezt a csodát neked hoztam
Fényeskedjék Urunk neve!"
Attila a fegyverért nyúlt
Csodák kardját megmarkolta
Négy táj felé vágott vele,
S vadul, büszkén kiálltotta :
La Espada de los Dioses
Para los reyes escitas
Una espada de los dioses
Para que sobre todos los pueblos
Reine sobre todo
Su maravillosa espada se perdió
En la oscuridad del pasado
Solo los ancianos sabían
Que su espada aún está en el mundo.
Los viejos sabios decían:
"Buscad la espada de los dioses,
Porque será el dueño del mundo
Quien empuñe su empuñadura"
La maravillosa espada de los dioses
Fue buscada por la gente del mundo
La buscaron y la olvidaron,
Por mucho tiempo no supieron de ella.
Hasta que una vez la madre de Attila, el gran rey
Tuvo un sueño donde ardía la antigua espada de los dioses
Supo de inmediato que no era casualidad si poseía el milagro
Solo así su hijo sería rey si empuñaba la espada.
Sucedió una vez que un pastor
Pastoreaba sus ovejas
Y ve brillar una lengua de fuego
Que sale de la tierra justo frente a él
Saca rápidamente la espada
Y corre hacia Attila con ella:
"Te traigo este milagro
¡Que brille el nombre de nuestro Señor!"
Attila extendió la mano hacia la espada
Agarró la espada de los milagros
La blandió en las cuatro direcciones,
Y salvaje, orgulloso la mostró: