Eleven Tűz
Lángok húznak a mélybe
Sosem volt csendességbe
Éltető méreg, eleven tűz rohan át
Ereimben feloldódva
Perzselő láthatár
Táncoló tűzvermek, vetett árnyak
Határtalansága a téli sárba úszik át
Felhasítják elkérgesült lényem
Mámoros álmok viharai
Füstillatú hideg messzeségben
Az elfagyott, eleven-halott némaságban
Örök szunnyadás fészke vár
Langymeleg halál ízét ontja
Ajkaim véres átkán
A mélybe vonz egy sötét láng
Időtlenségbe hajló idő
Szertefoszló órák a távolság ölén
Az örök zuhanás síkjain
A fájdalom elázott földjein
Mélyebbre, s mélyebbre visznek
Míg fekszem a végtelen ürességben
Lángok nyaldossák kihűlt testem
Once fuego
Lángok húznak a mélybe
Sosem volt csendességbe
Éltető méreg, once fuego corre a través
Ereimben deshaciéndose
Horizonte abrasador
Hornos de fuego danzante, sombras sembradas
Su infinitud se desliza en el barro invernal
Parten mi ser endurecido
Tormentas de sueños embriagadores
En la fría lejanía perfumada de silencio
En el silencio congelado, vivo-muerto
En el nido del eterno letargo espera
Vierte el sabor de la muerte tibia
La maldición sangrienta de mis labios
Una oscura llama me atrae hacia lo profundo
El tiempo se inclina hacia la eternidad
Horas dispersas en el regazo de la distancia
En las planicies del eterno descenso
En los campos empapados de dolor
Me llevan más y más profundo
Mientras yago en la infinita vacuidad
Llamas lamen mi cuerpo enfriado