Fények
Élj, és tedd, mit a környezet kíván
És életed színesbõl szürkére vált
Állsz, ahogy állsz, és lábaid bírják a súlyt
Míg az álnokság föléd nem nõ
Hát törj ki, annyi élmény vár rád
Ne szenvedj egy életben két halált
Nyílj ki, és lásd, más úton jársz
Széttépett álmok közt nem nõ virág
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így ad reményt, hogy folytassuk még, ne félj!
Egy táncot jársz, végzetest, kínzót
Mit átformál, meggyaláz, kétségbe ránt
De két végzet vár, láss tisztán végre!
Kergesd el azt, mi a mélységben vár!
Véred ne folyjon hiába, mert
Egy dallam jár körbe, meghalni kár érte
Nyílj ki és láss, mi itt várunk rád!
Ember vagy, tervezz, és szebb jönõt látsz!
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így olvad szét egy új életért
Üvöltõ szél ragad el, ha nem figyelsz rá
Szétszed az õrült világ
Otthonoddá válik a sivár lét, és
Egy vágy se tekint rád
Mindenki saját magával jár
Egy kép, vágyak közt elbújó szépség
Így olvad szét egy új életért
Luces
Vive y haz lo que el entorno desea
Y tu vida de color se vuelve gris
Permaneces como estás, soportando el peso en tus pies
Hasta que la falsedad crezca sobre ti
Así que rompe, muchas experiencias te esperan
No sufras dos muertes en una vida
Ábrete y verás, estás en un camino diferente
Entre sueños destrozados no crece ninguna flor
El horror de los días grises, creador del aburrimiento habitual
Siempre está entre nosotros y teme, porque
Ante la gente brilló una hermosa, pura, afilada
Imagen, la belleza escondida entre deseos
Que en la luz me espera, ¿quizás de fuego?
Y mira, en sus ojos brilla un azul relampagueante
Así da esperanza para seguir adelante, ¡no temas!
Bailas un baile, fatal, torturador
Que transforma, deshonra, arrastra hacia la duda
Pero dos destinos esperan, ¡ve claro de una vez!
¡Persigue lo que espera en las profundidades!
Que tu sangre no se derrame en vano, porque
Una melodía circula, morir no vale la pena
¡Ábrete y ve lo que te espera aquí!
Eres humano, planea y verás un futuro más hermoso
El horror de los días grises, creador del aburrimiento habitual
Siempre está entre nosotros y teme, porque
Ante la gente brilló una hermosa, pura, afilada
Imagen, la belleza escondida entre deseos
Que en la luz me espera, ¿quizás de fuego?
Y mira, en sus ojos brilla un azul relampagueante
Así se desvanece por una nueva vida
El viento aullador te arrastrará si no le prestas atención
Despedaza el mundo enloquecido
Tu existencia se convierte en un hogar desolado, y
Ningún deseo te mira
Cada uno lleva su propio peso
Una imagen, la belleza escondida entre deseos
Así se desvanece por una nueva vida